Egy film,mely arra hívatott hogy felnyissa végre szemünk,Földanyánk haldoklóban lévõ állapotára.
Összeomlóban lévõ ökoszisztémája vitathatatlan,mely egyenesen arányos a masszív környezetszennyezés és globális felmelegedés egyenletében.Beteg a bolygónk,melyért mi magunk emberek vagyunk a felelõsek,sutba dobva a környezettudatos gondolkodásmód lojális és logikus alapelveit.
A mozi elkalauzol minket egy tékozló és kizsákmányoló szemléletet bemutató útra,rávilágítva a problémákra,kiterjesztve a nagyvállalatok struccpolitikájának szemléletére.

Andrzej Wajda rendezte történelmi dráma,mely a lengyelek nemzeti tragédiájának, súlyos mementójaként fogható fel.Személyes indíttatása is volt,hogy felhívja a világ figyelmét,mi történt akkor,hisz édesapja is ott vesztette életét.

1940 április havában, a megszálló oroszok által a katyni erdõben elkövetett szörnyû mészárlás és hozzátartozóinak szomorú elbeszélése ez.Közel húszezer tisztet, civilt lõttek fejbe és temettek tömegsírba,melyet a sztálini propaganda gépezete,a nácik számlájaként szeretett volna feltüntetni.

Nos,hát...megvártam a dvd megjelenést a filmmel,mert moziban kimaradt,itthon néztük a sajátunkban.
Kicsit tartottam Costner alakításától,hisz a Farkasokkal táncoló,a Szitakötõ és a Fegyvertársak óta,szinte nem is láttam jó filmjét.
Mr.Brooks egy köztiszteletben álló üzletember,aki remek férj és apa egyszemélyben.
Csakhogy ennek a megtestesült tökélynek,van egy szokványosnak nem nevezhetõ hobbija..Éjszakánként gyilkolni jár,csak úgy találomra kiválasztva az áldozatait...

Kenneth Branagh rendezéseire sosem lehet panasz,emlékezvén a Sok hûhó semmiért,a Hamlet,vagy a Frankenstein direktori székében elkövetett instruálásaira.Most sem okozott csalódást,jelen esetben producerként is megtalálhatjuk a nevét,a stáblistán.
A kõgazdag idõsödõ bestseller író és a fiatal jóképû,ám csóró színész párharcának lehetünk részesei.A tét a történetkarcintó felesége,vagy valami más?
Mindkét karakter tökéletesen kitalált,egymás ellenlábasaiként.

Indiana Jones,cirka húsz év után visszatért,a vetítõtermeket ismét megtöltve,rajongóival.
A kalandfilmek ikonikus alakja,sokat váratott magára,míg újból fejébe nyomta oly szeretett kalapját,elhagyhatatlan ostorával érvényt szerezve,igazának.
Sajnos Spielberg és Lucas nem élt a kevesebb,több elvével,olyan akció és látványorgia zsúfolta dramaturgia kísérte miliõbe csöppentették hõsünket,ahol helyenként blõdségbe hajló érzést keltve feszengtem székemen.
A forgatókönyv tekintetében, szívesen megnéztem volna a Shyamalan,vagy Darabont által írt scriptet,ám mindkettõt elvetve  félretették.Ezzel szemben,kaptunk egy olyan sztorit,mely Jeff Nathason fejébõl pattant ki,nélkülözve azt a légkört,amit az elõzõ részekben annyira szerettem és rajongójává téve, számolatlanul láttam.

Egy rideg és számító jövõképet vetít elénk,az Andrew Niccol által rendezett film,mely steril tökéletességre törekvõ világával elborzaszt és elgondolkodtat...
Egy ilyen miliõben,ahol ennyire kasztosodott a hovatartozás, diktatórikus módon kierõszakolt csatornákba kényszerített életre lennék ítélve,köszönöm nem kérnék belõle.
Valami elveszett,tükörsimára csiszolt felületén,épp az,ami igazán egyedivé és emberré tesz mindnyájunkat.Csak egy minden tekintetben hibátlan egyénnek lenne joga,a teljes élethez?Ugyan már..

Ismét egy igaz történet,melynek drámaisága arculcsapó egyszerûségével osztja ránk,a kilátástalanság és hitehagyott szülõk keservét,elvesztett gyerekük iránt.
Hank Deerfield egy veterán,nyugalmazott katonai rendész,kinek fia,Irakot megjárva hazatérte után eltûnik.Nyomozásba kezd,ismét a régi idõket idézve lendül bele az ügy szálainak kibontásába,mely szomorú és kegyetlen valót vetít elénk,lelkük fájdalmának mélyen szántó érzéseit megtapasztalva.
Paul Haggis,immáron másodszor bizonyítja,remek érzékkel intstruálja színészeit,az Ütközések után,most az Elah völgyében c.film rendezõi székében foglalt helyet.