egy kedves tengerentúli ismerőstől kölcsönöztem:

"  Azt kérded ki az igazi, ki a valódi barát?

Az akinek megérted minden kimondott és hangnélküli szavát.
Kinek szemébe nezve meglátod minden apró baját,
Kit csendesen megvígasztalsz ha könny borítja arcát,
Ha ok nélkül bezárkozik,Te átmászod hallgatása falát.
Kinek villanásnyi mosolya,apró kis öröme elűzi minden bánatod,
S köztetek nincs olyan ,hogy alul múlod őt vagy túlszárnyalod.
Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti,
Kivel jó a csend szavát hallgatni,s együtt merengeni.
Kinek nem számít mit vétesz, kicsi vagy nagy hibát,
Kivel ha beszélsz könnyebbé válik ez a nehéz világ.
Az az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz,csodálsz,
S ha választásra kerűl sor, Te szó nélkűl mellé állsz.
Az a barát,kinek egy kedves szava többet ér,a világ összes  kincsénél
Az a barát,kinek öröme az örömöd,bánata a bánatod.
Kinek barátságát minden körűlmények közt vállalod. "