Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

network.hu

Hívőnek és hitetlennek egyaránt

 









Nagyon elgondolkodtató... a 

végén én is csak ültem csendben...


Húsvéti prédikáció


A plébános úr Kárpátalja 
egyik kisvárosában szolgált még a háború előtt.
Húsvét reggelén, amikor a 
zsúfolt templomban felment a
szószékre prédikálni, egy 
üres és rozsdás madárkalitkát vitt magával
és letette a szószék 
párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte és
kíváncsian vártuk, mi lesz 
ebből. Az atya elkezdte a prédikációt:

"Amikor tegnap végigmentem a 
Fő utcán, szembe jött velem egy fiatal
gyerek, kezében lóbálta ezt a 
madárkalitkát. A kalitka alján három kis
vadmadár lapult, reszketve a 
hidegtől és a félelemtől.

Megállítottam a fiút és 
megkérdeztem:
- Hát te mit viszel magaddal?
- Csak ezt a három nyamvadt 
madarat - felelte.
- Aztán mit akarsz csinálni 
velük? - kérdeztem.
- Hazaviszem őket és 
szórakozom velük - felelte. - Feldühítem
őket,kihúzom a tollaikat, 
egymás közötti viadalra uszítom őket.
Élvezni fogom.
- De előbb-utóbb beleunsz 
majd. Utána mit csinálsz velük?
- Ó, van otthon két macskánk -
 mondta a fiú -, azok szeretik a
madárhúst. Megetetem őket 
velük.
Hallgattam egy kicsit, aztán 
ismét megszólaltam:
- Fiam, mennyit kérsz a 
madarakért?
- Nem kellenek magának ezek a 
madarak, atya. Hiszen ezek csak nyamvadt
mezei verebek. Még énekelni 
sem tudnak. Még csak nem is szépek.
- Mennyit kérsz értük? - 
kérdeztem ismét.
A fiú végigmért, mintha 
megbolondultam volna, aztán megmondta az árat:
tíz pengő. Kivettem a 
zsebemből a tíz pengőt, odaadtam a gyereknek. A
fiú letette a kalitkát a 
földre és elfutott, nehogy meggondoljam
magam.
Én pedig felemeltem a 
madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott
letettem, kinyitottam az 
ajtaját és szabadon engedtem a madarakat.''

Miután a plébános úr elmondta 
a kalitka történetét, kicsi szünetet
tartott és egy másik 
történetbe kezdett:
"Egy nap a Sátán és Jézus 
találkoztak. A Sátán épp az Édenkertből jött
és büszkén dicsekedett:
- Az egész emberiséget a 
kezeim közé kaparintottam. Csapdát állítottam
nekik olyan csalétekkel, 
amelynek nem tudnak ellenállni.
Mind az enyémek!
- Mit akarsz csinálni velük? -
 kérdezte Jézus.
- Szórakozok velük. 
Megtanítom őket, hogy a test élvezetéhez nem kell
szerelem, megtanítom őket az 
élvezetek minden formájára, hogy
részegeskedjenek és 
kábítószerekkel éljenek, utána feldühítem őket és
arra is megtanítom, hogyan 
gyűlöljék és kínozzák egymást, meg arra is,
hogy minél hatásosabb 
fegyvereket készítsenek és azokkal öljék
egymást. Én pedig remekül 
szórakozom majd - mondta a Sátán.
- És mit csinálsz majd velük, 
ha megunod a játékot?
- Ó, roppant egyszerű - 
felelte a Sátán. - Megölöm őket.
Jézus hallgatott egy kicsit, 
mintha elgondolkodott volna.
- Mit kérsz értük? - kérdezte 
a Sátántól.
A Sátán fölnevetett.
- Nem kellenek neked az 
emberek! Nem jók ezek semmire! Megveszed őket,
ők pedig csak gyűlölni fognak 
érte. Leköpnek, megátkoznak és ellened
fordulnak. Nem kellenek ők 
neked!
- Mit kérsz értük? - kérdezte 
újból Jézus.
A Sátán végignézett Jézuson 
és amikor megszólalt, a hangja hidegen csengett:
- A véredet, a könnyeidet és 
az életedet!
Jézus így szólt:
- Megegyeztünk! - és 
kifizette az árat..."

Ekkor a plébános úr fogta a 
madárkalitkát, és amit még nem tett soha,
a szentmise kellős közepén 
kiment a templomból a sekrestyébe.

Mi pedig ott ültünk némán 
hosszú perceken át.

network.hu




(Készítgette:Kiss Ulrich)

mystyk

 

Címkék: fizetÉs

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu