Felvette már köpenyét a nyár,

elutazik nem jön vissza már.

Néha-néha még, visszainteget,

felhő borítja majd a kék eget.

Lemegy a nap, a kék hegyen túl,

sír az erdő, harmat cseppje hull.

Vágyódik a természet a nap után,

nem marad más csak emlék csupán.

Sárgul a levél, alant az avarba hull,

a sok énekes madár, lassan elcsitul.

Az ősz után, újra eljön majd a tél,

de az új tavasz, száz csodát ígér.