Újra virágzik bennem az élet. Éltető vizem a hit, a remény és a szeretet.
Küzdök, veszítek, felállok, nyerek. Csak csatát, életet nem.
Újakért küzdök, melyek egyszer régiekké válnak, és feladom őket másik újakért.
Aztán könyörgöm, hogy ha csak egy pillanatra is, de jöjjenek vissza.
Mindaddig játszom ezt, míg rá nem találok a legfontosabbra.
Ami mellett minden addigi fontos feleslegessé válik.
Testem süllyedő hajójából csak ezt az egyet akarom megmenteni.
Ez a belépőjegyem az új világba, ahol minden csak zene, tánc, szín és költészet.
Ahol a vak is világot lát, ahol a süket Mozartot hallgat, a béna pedig lepkét kerget.