Este van. Várom a vonatom. Ülök egy padon és olvasok. Az emberek elsuhannak mellettem - kicsik és nagyok, idősek és fiatalok. Mindenkit épp egy pillanatig látok, ők is engem, de ahhoz elég ez az idő, hogy megbámuljanak. Tényleg szokatlan látvány a mai világban, ha egy 22 éves lány könyvvel a kezében ül egy padon.
Manapság a fiatalok nem szeretnek olvasni. Felmerül bennem a kérdés: vajon miért? Szülőhiba? Tanárhiba? Motivációhiány? Nincsenek jó könyvek? Egyáltalán mitől jó egy könyv? Talán az én könyvem sem elég érdekes, ha inkább ezen gondolkodom.
A könyv egy másik világba repít, a könyv a képzeletünkkel alkot párt és kiemel minket a földhözragadt, mindent megmagyarázó, negatív, kritikus világunkból. Eljuttat egy olyan életbe, ahol nem a Tv, a média, a sajtó, a tanárok, barátok és az iskola állítja a szabályokat. Míg ebben a világban jársz a saját szabályaid szerint élsz és létezel.
"Amikor a gyerekek közbevágnak a felnőttek beszélgetésébe, a felnőttek rendszerint mérgesen rájuk ripakodnak. De a közbevágó beszédébe közbevágni sem udvarias dolog." - ez áll az 52. oldalon. Milyen igaz, az ember bele sem gondol. A képzeletnek nem szabhatunk határt. A képzeletünk mi magunk vagyunk gyerekcipőben.
A maiak nem olvasnak, képzeletük sem nagyon van. Ábrándoznak, álomvilágban járnak -, de ez csak illúzió. Az olvasó más ember. Nem egyszerű olvasóvá válni. Sokat kell gyakorolni. Nem a mennyiség számít, hanem maga az olvasási élmény. Élvezzük a könyv betűit, amiket látunk és azokat a szavakat, melyeket nem. Alkossunk a könyv és önmagunk között egy hidat, a képzeletünk legyen a közös nyelv és ne csak mi legyünk a befogadók. "A színház akkor létezik, ha történik" - a könyv is.
Én olvasó vagyok. Így gondolom...