Mit kezdenénk mi most Ővele?

Elmernénk-e hinni, hogy itt van?

A rendíthetetlen hit, hogy Ő itt van újra, hogy eljött közénk, földig rombolná egzisztenciák millióit.

Rámutatna Európa ujjal, közelről, belemutatna egészen az arcába, és azt rikoltaná, hogy csalás, szemfényvesztés! Reakció! Senki sem választotta, nem legitim- ezt sikoltozná a beteg Európa, és petíciókat írna, és aláírásokat gyüjtene Őellene.

Egyenlőséget!- ordítaná a beteg Európa, s a kevés maradék európai földre borulna és szégyellené magát.

Nagyon ragaszkodnánk a minden ember egyenlő dogmájához, hogy megfeszítenénk.Egyenesen hátborzongató a gondolat, hogy megtennénk újra,kétezer év távlatából, tapasztalatával és szenvedéstörténetével a hátunk mögött.

És csupa-csupa ideologia állna a tett mögött. És semmi hit. Már csak egyvalamiben volna szabad hinni: a hitetlenségben. Ezért öltük meg a tradíciót, a nemzetet, a családot. Ezért száműztük minden emberit.Végképp kiirtottuk az emberit. A művészetből, kultúrából, oktatásból, múltból, jövőből. S marad sok-sok fecsegő, lealjasító, elviselhetetlen pótcselekvés.

" Nagyszombaton mit fogsz tenni?

Szent Fiam, mit fogsz mívelni?

Akkor anyám föltámadok,

Dicsőségben uralkodok."

Csak ez, csak ez az egy, amivel nem tudnak mit kezdeni

Mert el fog jönni közénk, és fel fog támadni, újra és újra.

Krisztus feltámadott!

Alleluja!

Részlet Bayer Zsolt  Aranymiatyánk írásából/ Magyar Hírlap 2013 márc. 30./