Szentestén mindenki gondol valakire, valamire, szeretteire, ritkábban ellenségeire. Ilyenkor jó lenne szépeket írni a szeretetről, a szerelemről, a boldogságról, a legkisebb közösség, a család összetartozásáról, a barátság fontosságáról, a mindenhová eljutó békességről. Magáról az életről, a beteljesülő tervekről, arról, hogy jó élni, szép a természet, a tavasz, a nyár, az ősz és a tél . Öröm, ha jó hír áll a házhoz, hazánkhoz..

 Az ujabb "egyházak",szekták, vallások, az újdonsággal bíró magyarázataikkal, valamint síppal-dobbal-nádi hegedűvel igyekeznek híveket toborozni. Ezekből a különleges irányzatokból viszont nagyon kirí, hogy áhítat nélküliek. Persze mögöttük áll a pénz, a népszerű zenei irányzatok utánzása és világhirességek. A hagyományos keresztény egyház nem tudott és nem is tud ezekkel versenyezni. Remélhetőleg nem is kell, mert nem ez a feladata. Az Istennel létesíthető kapcsolathoz inkább bensőséges érzés és nem hangerő szükségeltetik.