Szentestén mindenki gondol valakire, valamire, szeretteire, ritkábban ellenségeire. Ilyenkor jó lenne szépeket írni a szeretetről, a szerelemről, a boldogságról, a legkisebb közösség, a család összetartozásáról, a barátság fontosságáról, a mindenhová eljutó békességről. Magáról az életről, a beteljesülő tervekről, arról, hogy jó élni, szép a természet, a tavasz, a nyár, az ősz és a tél . Öröm, ha jó hír áll a házhoz, hazánkhoz.. Karácsonykor nem jó írni a rosszról, az emberi rosszindulatról, az irigységről, az ellenségeskedésről, a szegénységről, a betegségről, a mételyről, amely belülről és kívülről megpróbálja sérteni szülőföldünket.

 Az adventi várakozás egyik csúcspontja, hogy a Jézuska ajándékot hoz a fenyőfa alá, ami örömet jelent gyereknek, felnőttnek egyaránt..Magyarország karácsonyfája alá leminősítést kaptunk. Hogy ez politikai vagy spekulációs támadás hazánk ellen, döntsék el a politikusok és hozzáértők...

 Az emigrációban élő Márai Sándor 1955 Karácsonyán, az 56-os forradalom és szabadságharc előestéjén világosan látta a Nyugat mindent letipró szenvtelen mohóságát, érzéketlenségét...Amit akkor irt, az ma is érvényes. Várjuk végzetünket. Most nem a szovjet tankok, hanem a nyugati bankok, pénzügyi spekulánsok nyomorgatnak bennünket. Az író életünk lényegét fogalmazta meg. De ne engedjünk a fenyegetőzéseknek, védjük meg otthonunkat!

Karácsony

 Nem egy elvont ,távoli valami, hanem "valaki", tehát konkrét személy, aki kapcsolatba kerül velünk: ez a kinyilatkoztatás. Isten párbeszédre lépett az emberrel:Jézus születése. Emberré lett, hogy a lét magasabb rendjébe emeljen bennünket. A Megváltó is szenvedett, magára vállalta az emberi sorsot, annak valamennyi nehézségeivel. Ezért viszont kell szeretni őt, mint a többi embert is...

 Karácsonykor kegyelmi állapotban vagyunk: kibékülünk, kiengesztelődünk Istennel, kritikusan nézzük saját múltunkat, életünket, megbánjuk bűneinket....mintha Krisztus megszületne bennünk. Az anyagi gazdagságról, valamint a kényelem külső jeleiről ha le is mondott, de arról nem, hogy családban nevelkedjék. Vagyis a családban kibontakozó emberi fejlődés valami olyan alapvető érték, amelyet saját maga számára is igényelt. Ezért kell az életünkben nagyon magasra helyezni a családot, mint az élet forrását, a gyermekek nevelkedésének ideális helyszinét!

 A legtöbben félnek, hogy az egész életükre nézve meghatározó, hosszútávú, komoly döntéseket hozzanak...Mert talán maguknak sem merik bevallani, az életben a legfőbb értéknek a pillanatnyi közérzetet tartják. Ez a hozzáállás rendkívül negatív,mert nincs távolabbi célja, értéke,ami nem adhat valódi boldogságot.

 Az értelmes ember számára szükséges, hogy legyen világképe, szemlélete, s ebben helyezze el a saját életének dolgait, döntéseit. Emberközpontú gondolkodásra van szükség, nem számokban van a cél és a remény.

 Európa különböző régióiban az emberek más-más módon, de várják az Örömhírt: közös kultúránk mélyén meghuzódó keresztény örökséget, hogy ismét felfedezzék, értékeljék.Bizalmat a létben, a jövőben, a gondviselő Istenben.

Mélység és magasság

Tudjuk-e felemelt fejjel és szívvel várni a mennyből az angyalt? Elgyengülve, elkeseredve, elszomorodva vajon tudunk-e még örülni annak, hogy Karácsony van,Jézus Krisztus születésnapja?

 Ha  a karácsonyi csodát nem alulnézetből, hanem felülről ihletetten látom, akkor  minden okom megvan az örömre, a reményre, a bizakodásra.

 Nem véletlen, hogy a félelmetes, szigorú, szakállas öregnek képzelt Úristen, védtelen-kiszolgáltatott csecsemőként szállt alá a mennyei magasságból a földi mélységbe. A Római Birodalom aranykorában egy meghódított tartomány elnyomott népének kis városkájában, szelíden, szerényen, alázatosan, a juhok jászola lett a bölcsője egy istállóban.

 Ha szentestén meghallanánk az ajtónkon zörgető Jézust, befogadnánk hajlékunkba és vele ünnepelnénk a születésnapján. Így találkozhat magasság és mélység, a szerető, önmagát ajándékozó Isten és a szeretett, megajándékozott, megváltott ember.

 Ne féljünk hát semmitől és senkitől, hisz hamis,üres celebvilágunkban a Krisztussal vacsorázó ember a legnagyobb, legszebb ünnepnek a részese.