A

zöld

fenyõ ma

tiszta  fehér

ruhájába öltözött

kopasz karú juhar s akác

fák

átázott

törzse között,

és integet lágyan,

méltóságteljesen, kecses

hó-strassz csengettyûi fényesek.

Jég-
csipkébõl
palástot is terít rá

az éjszaka, zúzmarát fúj, s

sûrû ködöt terelget most Szél-atya.
Hangja zúgva csepp melegért esdekel, és

hogy

ha a pislákoló

csillagfényre nézve fel

lágyan csengõ üvegharang

hangját hallod csilingelni kedvesen,

könnyel telik meg szemed, s a szíved végre

fel-

nevet, mert

tele lesz angyalhangú

kacagással  szíved-lelked –

mindened, melyet itt lent a Földön

csak úgy neveznek, hogy megváltó szeretet.