Indiában például karácsony hivatalos nemzeti ünnep, annak ellenére, hogy a teljes népesség csupán 3 százaléka keresztény. A nagy ünnep nemcsak három napig tart: átnyúlik egészen az újévi ünneplésbe. A 'Télapó-jelenség' viszonylag új keletű náluk, és az éghajlat okán nem is nagyon tudnak mit kezdeni egy alaposan beöltözött figurával... Hasonló a helyzet Malajziában, ahol szintén állami ünnep a karácsony, de külsőségekben ez nem jelenik meg annyira. Még keresztény felhangjai sincsenek - 2004-ben például a kormány hivatalos nemzeti ünneppé nyilvánította, de (nem hivatalosan) betiltottak minden, a kereszténységre emlékeztető szimbólumot, hogy semmi se sérthesse meg az Iszlámot.

Dél-Koreában a gyerekeket Santa Harabodzsi, vagyis Tél-Nagyapó ajándékozza meg, míg a felnőttek képeslapok küldésével és karácsonyfa-állítással élik ki a készülődési hajlamot. A kicsik egyébként a mi betlehemezésünkhöz hasonlóan körbejárják a helyi keresztény közösségek idősebb tagjait és énekelnek nekik - ezért cserébe behívják őket egy pohár meleg italra és néhány falatra. Japánban viszont államilag nem ünneplik a karácsonyt, bár a népesség nagy része odavan télapóért. A 24-e este általában a szerelmesek kétszemélyes ünneplésével telik el, a család másnap gyűlik össze, már ha megtartják a karácsonyt egyáltalán.

A Fülöp-szigeteken jó a legtovább

A leghosszabb ünnepsorozat képzeletbeli díját a Fülöp-szigetek nyerték: már szeptemberben érzékelhető az ünnepi készülődés hangulata, december 16-án pedig kilencnapos nagy misesorozat kezdődik. A legfontosabb a 24-ei, ez után zajlik a "noche buena", a hatalmas, eszem-iszommal egybekötött közös buli. Új-Zélandon is sajátos arculata van az ünnepnek, a helyieknek ugyanis saját, a nálunk hagyományostól eltérő karácsonyfájuk van: a nálunk déli mirtuszként ismert pohutukawa, mely december végén virágzik. Sokan azonban állítanak megszokott, fenyő-karácsonyfát is, az ausztrál szokásokhoz hasonlóan pedig Pavlova-tortát fogyasztanak.

Ausztráliában az ünnep nagyjából úgy zajlik, mint Észak-Amerikában, leszámítva, hogy itt is furcsán néznek a Mikulásra, aki a legforróbb nyári időszakban nyakig begombolkozva ül a szánon, miközben hóesésről énekel. Eltanulhatnánk tőlük viszont azt, hogy az ünnepek alatt szinte be sem kapcsolják a tévét, amihez a műsorszórás is alkalmazkodott: karácsonyi különkiadásokat, ünnepi filmeket 24-e előtt nézhetünk csak az ausztrál tévében, akkor viszont dögivel.

Break-táncos télapó?

Dél-Amerikában igazán harsányan, jó hangulatban zajlik az ünnep: a helyi hagyományok keverednek az európai - a hittérítők által terjesztett - és az észak-amerikai szokásokkal, aminek az eredménye általában egy mélyen vallásos alapokon nyugvó ünnep, rengeteg dínomdánommal. Abból pedig sportot űznek, hogy a Mikulás hogyan jut be a házba. Az ugyanis nem menő, hogy a kéményen másszon be - inkább létrát, trambulint és hasonló izgalmas segédeszközt választ egy-egy break-táncosnak is beillő Télapó.

Brazíliában a karácsony a család ünnepe; gyakori, hgy kisebb-nagyobb közösségek együtt sétálnak végig a városon, a három királyról és 'Menino-Deus'-ról, vagyis a Jézuskáról énekelve. Kolumbiában viszont az ott ' El Niño Dios'-nak hívott Jézuska hozza az ajándékot, erre pedig már december 7-től ünnepélyesen készülnek. Ez a nap ugyanis a 'gyertyák napja', amikor mindent gyertyákkal és lampionokkal díszítenek.

Minket is gyanakodva figyelnek? Lapozzon!

következő oldal