Csaknem negyven év után itthon is megjelenik a legendás együttes Londonban rögzített korongja. A zenekar 1968-ban kapott lehetőséget a felvételre, ami eddig hazánkban nem került forgalomba.

Az Omega formáció, amely 1968 májusában Londonba érkezett, és első angliai turnéja során, a Rolling Stones lemezeit is kiadó Decca égisze alatt, úttörőként a magyar beat történetében önálló albumot készíthetett, pedig alig néhány hónapja létezett.

A hat évvel korábbi alapítók közül ekkorra csupán Benkő László és Kóbor János maradt az együttesben. Mindkét zenész ebben az időszakban váltott szerepet: Benkő addigi egyedüli billentyűsből, Presser Gábor érkeztével fúvósként és ütősként bővítette szerepkörét, Kóbor, a ritmusgitáros pedig, a nem sokkal azelőtt távozott Somló Tamástól vette át az énekesi szerepet.

A héttagúra bővült zenekar

Az Omega motorja, Laux József már régi tagnak számított, és a basszusgitáros Mihály Tamás is hovatovább egy esztendeje Omega tag volt. A korszerűbb megszólalás érdekében, valamivel az angliai út előtt hívták a zenekarba a Decca együttes tizenkilenc éves gitárosát, Molnár Györgyöt.

Pressert, akinek korábban már - egyetlen nap erejéig - sikerült zeneszerzőből és saját kifejezésével élve „szereléscipelő legényből” Omega taggá avanzsálnia, kifejezetten az angliai turnénak köszönhetően került másodszor a zenekarba. Az Angliában befuttathatóként szóba jöhető budapesti zenekarok között válogató magyar származású londoni impresszárió ugyanis közölte a meghallgatottakkal: azt a társaságot viszi Angliába, amelyik hajlandó bevenni az általa kiemelkedő tehetségnek tartott billentyűs-énekes-zeneszerzőt. Presser, aki a Scampolóból jött vissza, az ezt követő hónapokban került 1976-ig tartó munkakapcsolatba szövegíró partnerével, az Omega „hetedik tagjával” Adamis Annával.

Presser énekel Kóbor helyett

Kóbor János, aki ekkor már vitathatatlanul az együttes sztárja volt, nem szerepel a lemezen, ugyanis nem utazhatott Londonba az együttessel. A hivatalos verzió szerint egyetemi vizsgakötelezettségei miatt kellett Budapesten maradnia, ám más források tudni vélték – noha ezt az Omega máig sem erősítette meg – hogy egy közlekedésrendészeti bírósági ügy miatt nem csatlakozhatott a többiekhez. Az általa énekelt dalokat az angliai koncerteken és a londoni stúdióban Mihály és Presser adta elő.

Az Omega Red Star szinte minden dala, csaknem azonos, vagy hasonló hangszerelésben 1968 folyamán Magyarországon is megjelent, részben kislemezeken, illetve az együttes Trombitás Frédi és a Rettenetes emberek című az angliai út után felvett, és 1968 karácsonyára kiadott első magyar nyelvű nagylemezén láttak napvilágot.

Szalagra rögzítették

Az anyag érdekessége, hogy a Trombitás Frédin szereplő változatok összehasonlításának tükrében szembetűnő, milyen gyors fejlődésen ment keresztül a zenekar a Presser-Laux féle formáció első esztendejében.

Ám a lemez igazi csemegéje az ebben a verzióban Magyarországon érthetetlen módon sosem közreadott Wake Up!, amelynek egy keményebb változata csak később, a Tízezer lépés felvételei során került magyar nyelven Budapesten szalagra, ám ekkor is dobozban maradt, és csak két évvel a londoni verzió elkészülte után instrumentális verzióban, Snuki címmel egy b-oldalon kapott helyet.

Herskovits Iván