Istent úgy képzelem,

  mint a Napot.

S körülötte a csillagok

  vagyunk mi emberek.

A Nap nekünk, értünk

  ragyog,s éltet.

A sok ember küzd,

  téved és szeret.

Isten az örök,

  a létet mozgató,

A Nap a fény, a meleg,

  az életet adó.

Minden, minden tőlük ered,

  még akkor is, ha ezt nem értjük meg.

Mindent mi még nem tudhatunk,

  de akarjuk, ezért tanulunk.

Isten, amit nekünk megenged,

  megismerjük, s éljük az életet.

Nem kell a rossz,nem kell a háború!

Valaki értem imádkozott

Mikor a bűntől meggyötörten

A lelkem terheket hordozott,

Egyszer csak könnyebb lett a terhem,

Valaki értem imádkozott.

Valaki értem imádkozott,

Talán anyám, apám régen?

Talán más is, aki szeret,

Jó barátom, vagy testvérem.

Én nem tudom, de áldom Istent,

Ki nékem megváltót hozott,

És azt, aki értem csak egyszer is ,

Egyszer is imádkozott!

2012. 12.21. téli napforduló.

Még egy év talán adatik.

A maják tudták, ismerték a jövőt,

Pontos emlékművük jelöli az időt.

Végleg eltűnik a Nap,

Vagy elszáll, elröpül a Föld.

Fekete alagúton át újjászületünk,

Vagy kirepülünk, s megszűnünk.

Isten adta az időt,

Most elveszi, visszaveszi létünk.

Mi lesz a virágokkal, lepkékkel,

S a madarak majd fészkükre hová szállnak...?

  2011. decemberben / születésnapom körül elmélkedtem!/

Bejárnám az egész világot,

s annak minden szépségeit,

elmennék távol Szibériába,

s Afrikába is, mert az melegít.

  Bejárnám a sivatagot,

  az oázisban megpihennék,

  elkötném a beduin tevéjét, 

  vele csak mennék, mennék.

Bejárnám a tengereket,

utaznék álomhajókon,

az Északi-sarkot is megnézném,

segítenék az eszkimókon.

  Bejárnám a messzi keletet,

  Japánt, Kínát és Indiát is,

   megnézném Egyiptomban, hogy

   mit rejt a titokzatos piramis.

Születésnapomra

62 éves lettem én -

"meglepetés e költemény"

        ejnye

        bejnye

ajándék, mely csekélyen

e konyha egyik szegleten

        nekem

        nekem.

   62 évem hova lett

   s a sok évi kereset.

         Hová,

         hová?

Lettem volna óvónő

vagy tanítóként egy kitűnő

         sekély

         remény.

  De nem lettem, mert egyetlen

  célért tettem az életem

         mindent

         oda.

Violák

Viruló violák, vidám virágok,

Veletek vagyok, veletek szállok.

   Vöröslő szirmotok vidáman pompázik,

   Vele illatotok szálls foszlik.

Vidám violák végre velem vagytok,

Várjatok, nyíljatok, pompázzatok.

   Veletek a szívem jóra áhítozik,

   Várja, hogy az álom vlóra válik.

Fények

Fények foszlanak át a fenyőn,

Fekete fióka fürge lába fölött.

Fénycsíkok fehér, fényes sugarában,

felröppen fölénk egy katicabogár.

Fények fakadnak, fakulnak végül,

Fel-felvillannak, fióka fészkén ül.

Tavaszi ég

Tavasszal tisztán, titkok nélkül,

Tárja fel színeit az ég.

Talán többet ígér, többet  ad,

Tudjuk, még többet szeretnénk.

Tiszta, tépett felhőkkel tudja,

Talán tehet még értünk valamit.

Tekintetünk tétován tovasiklik,

Tarka virágözön tárja titkait.

Mire várok?

Mire várok még remegve,

mire egyre, jóra, szépre.

Mi vár ránk, mi ér jövőre,

remegve, remélve várom egyre.

Mire várok, csak remélek.

Egyre várok jót és szépet.

Rengeteg rosszat megértem régen,

jövőre végre jót, szépet kérek!

Valahol

Valahol távol egy madár dala szól,

Száll a madárdal, az erdőn, mezőn túl.

Száll, fel-felharsan, elhalkul, s megújul.

Hallom, várom újra, megint s újból.

Valahol távol az otthontól, s mástól,

Száll az idő velem, múlik, megújul.

Száll, csak száll madárszárnyon repül,

S végül nem hallom már szavát, elszenderül.

Szellő, vihar

Nyári balatoni este,

süt a nap még,de

már nincsen ereje.

Perzselt egész napon,

égetett, éltetett bennünket a strandon.

Ülünk az árnyékban

fagyit nyalogatva,

ekkor egy kis szellő

arcunk simogatja.

Imádunk és várunk,

gyere csak kis szellő,

unalmas, tikkasztó

nélküled az idő.

Lengjél csak lengedezz,

üdítsél fel minket,

de testvéred a szelet,

erre most ne engedd.

Mégis megjött a szél,

vitte az ernyőket,

porral telefújta a

menekülőket.

Balaton

A Balaton itt kezdődik,

vízével tölti a Zala.

Nádasok, hattyúk és vadkacsák

s asztali örömeink hala.

Télen a Balaton is fázik,

jégtakaró alatt álmodozik.

Álmodja, hogy ha felébred

tavasszal friss vizzel telik.

Partját ismét megújulva,

lágy szellők unszolására,

fürge kis hullámok mossák,

lelkünk megnyugtatására.

Vele álmodunk mi is,

a város, a környék lakói.

Váljon valóra álmunk,

s legyünk együtt európai!

Ide születtem,

  itt élek.

Itt játszottam, szerettem,

elbújtam, ha valami fájt.

Ide születtem,

  itt élek.

Vágyom a világot ismerni,

de léptem mindig visszatalál.

Ide születtem

  itt élek.

Az ország talán legszebb táján.

Szemem látja a szépséget,

szívem is érzi ezt a csodát.

Ide születtem,

  itt élek.

Maradok is itt a Balatonnál!

Nem leszek hűtlen, el nem megyek,

megnézném az egész tág világot,

de elfáradva, vágyón mindig hazatalálok!