Szellő, vihar

Nyári balatoni este,

süt a nap még,de

már nincsen ereje.

Perzselt egész napon,

égetett, éltetett bennünket a strandon.

Ülünk az árnyékban

fagyit nyalogatva,

ekkor egy kis szellő

arcunk simogatja.

Imádunk és várunk,

gyere csak kis szellő,

unalmas, tikkasztó

nélküled az idő.

Lengjél csak lengedezz,

üdítsél fel minket,

de testvéred a szelet,

erre most ne engedd.

Mégis megjött a szél,

vitte az ernyőket,

porral telefújta a

menekülőket.

Szél, villám,zápor

kerekedett, oly gyorsan

robogott, hogy vele

vívódott sgy  sátortábor.

Itt volt a vihar,

sebesen érkezett,de

gyorsan szedte lábát

árkon-bokron át sietett.

Nyári balatoni este

vihar volt, de már

elviharzott messze a beste.

Pihenünk, s a szenjánosbogarak

fényénél esti álomba merülünk.