Ő  kelme már a kert alatt jár, s vár,

S  árga-arany fénnyel üzen a nyár.

Z  izeg, libeg még a sok levél,

L  assan a dértől lába kél.

O  lyan szép, meleg a nyár,

P  edig már délre jár.

Ó  rája lejár,

D  e még várhat:

Z  öldüljön

I  smét

K  i !

E  gyszer régen álmomban átéltem,

Z  avart az érzés, de szép, és jó volt.

A  rra  vártam és reméltem,

S  okáig megmarad nekem.

Z  okogtam, sírtam érte,

E  mlékszem fájó volt.

R  eggel ébredve,

E  lmerengve,

L  éptem hát:

E  lég!

M  últ!

I  tt

N  oha

D  élelőtt,

I  deje már

Á  télni, várni,

N  ézni, és élvezni,

N  yarat idézni,

Y  vonnal réten sétálva,

Á  rnyékos fák alatt pihenve,

R  omantikusan nyárra gondolni.!

Elmentem Lellére.

Végre!

Megleltem egy kenyeret

félbe!

Kenyeret felszeleteltem,

Keszthelyre menve

megettem.

Kertemben leheveredtem.

Egészségemre!