Csengetnek ,megkérdik én vagyok -e én?
Kitűző és személyi igazolásul szolgáló név a kihajtón azoknak a fiatal embereknek, akik érdeklődnek. Daykell Elder,Le Fevre Elder a becsületes nevük.
Bambulok a fejemből ki mert az akcentussal beszélő srácok nem a tanítványaim ,még csak ismerősnek sem tűnnek de mikor tisztázzuk a tényeket nagy a meglepetésem mert egyenesen az USA a-ból jöttek .
Az ott élő rokonokra hivatkoztak.
Leülünk, és mert még mindég bennem a kisördög hátha valamiféle behúzás hát mutatok pár képet és mikor mindent kizárólag a rokonokat név szerin mondják, elindulhat a mesélés és az ámuldozás, hogy milyen kicsi lett a világ és, hogy az internet milyen szélesre tárta az ablakokat.
Az itt működő Mormon egyházba jöttek misszióba a messzi Arizonából, semmiféle hit és hittel kapcsolatos beszélgetés, csak a rokoni ismeretség került szóba. Egymás szavaiba vágva mondtuk a magunkét, elég jól beszélik a nyelvünket, egy tanfolyam keretében tanulták ezt a nehéz nyelvet.
Sok mindenről esett szó s dicsérettel szóltak a városunkról, hiszen már két hete itt tartózkodnak, tetszik nekik a város csendessége és az, hogy az emberek milyen közvetlenek és barátságosak. Természetesen a magyar konyha is szóba jött, a töltött paprika és a bableves, a gulyásleves és a túrós csusza.
Természetesen volt csevegés az otthoniakkal is bár felkeltettük legszebb álmukból őket, de ez is visszaigazolás, hogy igaz a sztorijuk.
Egyéb iránt félő, hogy ilyen körültekintően kell valakit leinformálni azért, hogy ne hogy csalók karmai közé kerüljünk, nekik azonban ez természetes volt, mert otthon is ilyen módon szűrik ki a csalókat.
Hát, ilyen kicsi a világ!