A "Tonton bár"
Így hívtuk a hatvanas évek vége felé a mai Póló vendéglátó helyiséget ahol a szabad időnk nagy részét töltöttük főleg téli estéken. Nem kell ám valami nagy ivásokra gondolni, mert nem voltak olyanok, sokkal inkább a nagy és magas röptű beszélgetések vitték a prímet és főleg Juliska néni nagyon finom kolbász zsíros kenyere.
Olcsó volt és nagyon finom, lehetett hagymásan és csak úgy natúr kolbász zsírral is kérni, utána bambi és valamiféle üdítőket ittunk.
Lányok, fiúk vegyesen jártunk oda, néha csak párban, de néha az egész baráti körünk ott töltötte az egész délutánt és estét mindaddig, míg Juliska néni zárórát nem csinált, biliárdoztunk, kártyáztunk és azokat a dolgainkat beszéltük, meg amik éppen foglalkoztattak bennünket.
Meg akartuk váltani a világot, álmodoztunk szebb jövőről főleg olyan dolgokról esett szó, amiket nagyon el akartunk érni, meg akartunk kapni vagy venni, de valami oknál fogva nem sikerült. Egy márkás farmer, egy jó cipő, gitár, esetleg egy menő ladik vagy motorcsónak volt álmaink és beszélgetéseink tárgya, amik később vagy elérhetetlen messzeségbe kerültek, vagy mint az egyik barátunknak a motorcsónak, valóra vált/ak/.
Melegben voltunk ,jó helyen töltöttük az időnket és Juliska néni felügyelő szeme is állandóan rajtunk volt ,így utólag vissza gondolva barátnak is számított, mert sok mindent tudott rólunk és néha csak úgy mellékesen oda vetve tanácsokkal is ellátott bennünket .A lányokat a fiúkkal kapcsolatos témában minket, fiúkat pedig a lányokat érintő dolgokban,olyan ember volt aki a háttérben maradt de ha valakinek tanácsra volt szüksége ott volt és segített.
Biztatott bennünket, hogy merjünk udvarolni egy, egy kiszemelt lánynak, vagy felhívta a figyelmet, hogy az a fiú, akivel a lány ismerkedni akarna, hát bizony kicsit csalfa.
Születésnapokat, névnapokat tartottunk, olyankor kicsike rábeszéléssel a kedvünkért tovább is nyitva tartott, ilyen alkalmakkor megengedte, hogy táncoljunk és az akkori divatos zenéket hallgassuk./később lett csak zenegép/.
Nyáron mikor a vízitúráinkra indultunk ott volt a bázis helyünk, onnan indultunk és oda érkeztünk meg, minden esetben megbeszélve és betartva az időpontokat, mert Juliska néni számon tartott bennünket, s ha pár órát késtünk már aggódott értünk és küldte a vízi rendőr ismerőseit, hogy ugyan keressék már meg az el maradt báránykáit.
Ez okkor olyan természetes dolog volt mindenki számára, mi aggódtunk mikor Juliska néni beteg lett, és ő érdeklődött mikor nem jelentkezett valamelyikünk pár napig a "bárban".
Nagy élet folyt a műintézetben, oda jártak a kajakosok, evezősök, vízi pólósok, úszók és művészek, vagy akik éppen arra jártak és úgy betévedtek, mert aki egyszer beszippantotta a levegőjét, azt az embert megbabonázta és visszavágyott, de nem utolsó sorban a kolbász zsíros kenyér íze miatt is.
Kosárlabda meccsek után ma is bejárok eme sörözőbe s néha elmélázok a régmúlt idők emlékein, mára hipermodern televízió zaja tölti be a légteret és haladva a korral egy modern kiszolgáló egység lett.
Nekem azonban maradt a "Tonton bár". Gondolom így van ezzel Nyali, Spagi,Tehén, Cilu ,Márti ,Baba,Maris ,Jutka,Seci,Dzsulió, Füles és sokan mások, akik ide jártunk, jártak.