Valaha éltek KIRÁLYOK és mögöttük lettek a kis királyok, azok az emberek, akik nagyobbnak és többnek érezték magukat, mint a nagy királyok.

Nos, a kacifántosság azért van, mert mostanában olyan sokat gondolkodom azon, ha valaki "hatalmat "kap a kezébe, attól a fejében még nem biztos, hogy rend uralkodik, de azt hiszi, az ő szava a Király akaratát tükrözi és tolmácsolja.

Mert nagyon könnyű a szavakkal vagdalkozni és a" pórnépet "sanyargatni olyan dolgokkal riogatni, ami esetleg vissza is szállhat a saját fejére, hiszen fölötte is van egy KIRÁLY, aki mellett ő csak kis király lehet.

Aki volt katona az megtapasztalhatta, hogy délután 17 óra után mikor a tisztek elmentek azoknak az embereknek a kezébe került a hatalom, akik kiskirályoknak érezték magukat, szívatták és megalázták azokat az embereket, akikkel egy levegőt szívtak a közös hálótermekben.

Ma sok munkahelyen érzik egyesek, hogy az ő szavuk a tuti, és amit mondanak az mindenki más számára szent írás, nekik viszont szinte "kötelező "felrúgni a maguk alkotta szabályokat.

Kakasok ők a maguk kis szemétdombján, kukorékolnak és pöffeszkednek, de önálló gondolatokra nem képesek, minden alkalommal a KIRÁLY mögé bújva és az Ő nevében beszélnek, a saját gondolatikat mélyen titokban tartják, így nem is lehet számon kérni rajtuk és tőlük semmit.

Nehéz dolog őket letaszítani a maguk által alkotott trónusról, mert állandóan használatban tarják a nyelvüket és gondoskodnak arról, hogy a KIRÁLY feneke mindég tiszta legyen a WC használata után.

Talán egyszer maguktól is pofára esnek, de úgy, hogy örökre elmegy a kedvük a kárálástól és a nagyra töréstől, talán akad egy másik kis király, aki őket is porig alázza és olyan dolgokat művel, amik a "pórnép" közé veti a megunt királyocskát.

Akkor és ott keservesen fog rá döbbenni, hogy a BOLOND az IGAZI KIRÁLY!