Erdőben jársz. Látsz: csak fát.

Virágok hordozzák a múlt illatát.

Patak. Keskeny híd, bokor, csenevész - 

Ide csak érzés kell, csak test, nem tudat, nem ész.

Csak érezd. A moha süpped, illata nehéz.

Tétován hajló ágak zöld levele néz.

Égretörő fák, magasak, mint torony.

Elhagyott tisztás, őspagony.

Dús lombok koronája hajol föléd,

érzed, áttöretlen, mindentől megvéd.

Neszek. Állatok. Visszhangzó madárdal,

bánatos, gyászol, kit szeret, hát vele hal.

Gátat vetni bajoknak

Okai az okoknak

Mindegy ki az, ki tenni tud

Mert nem azé, aki fut,

Sem azé, aki harcol,

Falba rémüzenetet karcol,

Egy is tud tenni érte,

Mégha senkisem kérte,

S ő senkit soha nem vert át

Nem okozta senki baját,

Mondhatja: ki lát, ki nem lát,

Egymagam vagyok hát,

De nemet mondok, nemet mondok,

Ugocsa non coronat.