Ésszel próbálsz érvelni
Neki aztán mindegy.
Az álma torz, jövőképe
méginkább: mint egy
elzárt ország, önmagának,
él a saját kultúrának,
s szerinte nem kell ide más,
csak egy kis szent kurucos agymosás.
Tátott szájjal üvölti: éljen a haza!
Sosem érdekli másnak az igaza.
Öt-hat mondat: ennyi szókinccsel
Milliókat nyugodtan meglincsel.
Gyarmatország! Multik, haza!
Ez a baj, a sok-sok laza
erkölcs, csúf világ, gonosz éra,
Jobb, ha az ember visszatér a 
középkorba: fölény s erő
mutatta meg, ki a nyerő.
A zunió, meg a zájemef?
Hát húzzanak haza!
Ja, hogy a gazdaság? Az meg mi?
Nem érdekes - fő a haza.
Fő bizony, a levében fő
mert néhány okos, kopasz fő
csak az orráig lát el
és hiszékeny embereket lát el
pár csámcsognivaló bűnesettel.

Zászlóraj megy, piros-fehér
észben tíz ember eggyel is felér!
Más módot már nem talál,
csak tör-zúz és kiabál.
Persze, ettől mindjárt jobb lesz,
elmúlnak a rossz napok,
de ha én török szét valamit,
nem sírok, ha büntit kapok.
Égjen csak a szép kék zászló!
Sok rajta a sárga csillag.
Nem csak ott, máshol is sok 
- kiabálják a büszke honfiak.

Tudom, e vers sokakat sért,
s talán többeket feldühít,
de nekem is sok, higgyék el,
ahogy pár szó ezreket hülyít.
S már nem akarok békét és csendet
Inkább én bontom meg a rendet
mert ez politika, vallás, világuralom,
s sokan mondják: halgass! Jobb a nyugalom.
De mondom: nem hallgatok, mert már unom.