Kis türelmet...
17 éve | 3 hozzászólás
Reményik Sándor -
Mindennapi kenyér
Amit én álmodom
Nem fényûzés, nem fûszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevõ falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhezõ szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szûrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó,
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Ha tollat fogok: kenyeret szelek.
17 éve | 4 hozzászólás
17 éve | 4 hozzászólás
Fények között az éj
Két fénypont között a legrövidebb út az éjszaka,
definiálom így a csöndet, amely körülvesz ., :
két fénypont között a legrövidebb út mindig - az éjszaka...
Jó éjszakát, szép álmokat mindenkinek:
17 éve | 14 hozzászólás
17 éve | 111 hozzászólás
Barátaimnak küldöm sok szeretettel
barátság karkötő (00:00:47) Módosítás, Törlés feltöltve: 2007-05-27 12:50:01 (eredeti feltöltő: mimika)
nézettség: 20
szavazatok: 4
kommentek: 0
kulcs: barátaimnak, kívánom,
kategória: kreatív
leírás: saját készítésű
17 éve | 7 hozzászólás
"Legyen szíved, mely sosem válik kővé,
legyen kedved, mely sosem gyullad haragra,
és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz."
17 éve | 1 hozzászólás
17 éve | 1 hozzászólás
Látni....
Látni nemcsak mindig szemmel,
látni szívvel, szerelemmel,
az az igazi, a belső,
szerelmes legeslegelső.
Látni ne csak a szemeddel,
inkább a szíveddel vedd el!
Mert azt úgyis megtalálod,
amikor már nem is látod.
Látni így kell: szerelemmel,
ha látni akar az ember;
és, ha így lesz a sajátod,
akkor mindörökre látod.
Vecsey K. Mária
17 éve | 9 hozzászólás
17 éve | 0 hozzászólás
17 éve | 6 hozzászólás
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Emlékezzünk a híres tenor énekesre
17 éve | 4 hozzászólás
ERKEL Ferenc : Bánk bán
Mint számûzött, ki vándorol
A sûrû éjen át,
Vad förgetegben nem lelé
Vezérlõ csillagát,
Az ember szív is úgy bolyong,
Oly egyes-egyedül,
Úgy tépi künn az orkán, mint
Az önvád itt belül.
Csak egy nagy érzés éltetett
Sok gond és gyász alatt,
Hogy szent hazám és hõs nevem
Szeplõtlen megmaradt.
Most mind a kettõ orvosra vár,
S mig itt töprenkedem,
Hazám borítja szemfödél,
S elvész becsületem.
Hazám, hazám, te mindenem !
Tudom hogy mindenem neked köszönhetem
Arany mezõk, ezüst folyók,
Hõs vértõl ázottak, könytõl áradók.
Címkék: Simándi
Utolsó hozzászólás
Tovább