ERKEL Ferenc : Bánk bán

Mint száműzött, ki vándorol
A sűrű éjen át,
Vad förgetegben nem lelé
Vezérlő csillagát,
Az ember szív is úgy bolyong,
Oly egyes-egyedül,
Úgy tépi künn az orkán, mint
Az önvád itt belül.
Csak egy nagy érzés éltetett
Sok gond és gyász alatt,
Hogy szent hazám és hős nevem
Szeplőtlen megmaradt.
Most mind a kettő orvosra vár,
S mig itt töprenkedem,
Hazám borítja szemfödél,
S elvész becsületem.

Hazám, hazám, te mindenem !
Tudom hogy mindenem neked köszönhetem
Arany mezők, ezüst folyók,
Hős vértől ázottak, könytől áradók.
Sajgó sebét felejti Bánk,
Zokog, de szolgálja népe szent javát.
Magyar hazám te mindenem,
Teérted bátran meghalok,
Te szent magyar hazám !
   

 http://ie.youtube.com/watch?v=M3DkDxwS6NA