Csokonai Vitéz Mihály Az ősz Október Már hát elérkezett a víg október is,     Mely után sóhajtott Bakhus ezerszer is.Itt van a víg szüret, s mustos kádja körűl     A szüretelőknek víg tábora örűl.Melybe hordogatja a megért szőllőket,     Víg tánccal s lármával nyomja benne őket.Kellemes zúgással omlanak cseppjeik,     Jó kedvvel biztatnak zavaros leveik.A sajtó örvendő lármával csikorog,     Oldalán a piros nektár zúgva csorog.A lucskos parasztok szurtos képpel járnak,     Néki, nékimennek a tele sajtárnak.Az ideit szűrik, isszák a tavalyit,     Jövő esztendőre tartják majd a mait.Az újnak örűlnek, s ótól kurjongatnak,     Mert markokba teljes kulacsot forgatnak.Tántorgó lábokkal és reszkető kézzel     Mégis sok hordókat tőltnek meg mustmézzel.S míg a zúgó léhón lefelé foly a must,     Azalatt a hordó mellet isznak víg tust.Haragszik a gyermek Bakhus a hordóba,     Míg egy részét ki nem szedik a lopóba.Mérgébe tajtékját túrja a szájára,     Kiüti fenekét s elfut utóljára.Rips, raps, a szőllők már puszta támasz megett     Gyászolnak, hajdani díszek mind oda lett.Sok mustos kólika, sok hasrágás, salva     Venia, a tőkék mellé van plántálva.Kapj az átalaghoz, ne szégyenld, barátom,     Ne szégyenld; ládd, én is a számat nem tátom.Gyönyörű munka ez, ha szinte lucskos is,     Örömmel nyúl ehhez a paszamántos is.Még must korába is a bor víggá tészen,     S minden reátartást a szívből elvészen.Hátha még férfikort érhet a hordóba,     S mint királyi székbe, kiszáll a kancsóba?Mely édesen pezseg! már előre látom,     Mely vígakká tészen ő akkor, barátom! -Idvez légy, Liéus, jóltévő istenség!     Tetőled szívünkből fut a kedvetlenség,Te a barátságot s örömör érleled:     Légy jó! ím, kezet fog az ember teveled.