Csokonai Vitéz Mihály Az ősz Október Már hát elérkezett a víg október is,     Mely után sóhajtott Bakhus ezerszer is.Itt van a víg szüret, s mustos kádja körűl     A szüretelőknek víg tábora örűl.Melybe hordogatja a megért szőllőket,     Víg tánccal s lármával nyomja benne őket.Kellemes zúgással omlanak cseppjeik,     Jó kedvvel biztatnak zavaros leveik.A sajtó örvendő lármával csikorog,     Oldalán a piros nektár zúgva csorog.A lucskos parasztok szurtos képpel járnak,     Néki, nékimennek a tele sajtárnak.Az ideit szűrik, isszák a tavalyit,     Jövő esztendőre tartják majd a mait.Az újnak örűlnek, s ótól kurjongatnak,     Mert markokba teljes kulacsot forgatnak.Tántorgó lábokkal és reszkető kézzel     Mégis sok hordókat tőltnek meg mustmézzel.S míg a zúgó léhón lefelé foly a must,     Azalatt a hordó mellet isznak víg tust.Haragszik a gyermek Bakhus a hordóba,     Míg egy részét ki nem szedik a lopóba.Mérgébe tajtékját túrja a szájára,     Kiüti fenekét s elfut utóljára.Rips, raps, a szőllők már puszta támasz megett     Gyászolnak, hajdani díszek mind oda lett.Sok mustos kólika, sok hasrágás, salva     Venia, a tőkék mellé van plántálva.Kapj az átalaghoz, ne szégyenld, barátom,     Ne szégyenld; ládd, én is a számat nem tátom.Gyönyörű munka ez, ha szinte lucskos is,     Örömmel nyúl ehhez a paszamántos is.Még must korába is a bor víggá tészen,     S minden reátartást a szívből elvészen.Hátha még férfikort érhet a hordóba,     S mint királyi székbe, kiszáll a kancsóba?Mely édesen pezseg! már előre látom,     Mely vígakká tészen ő akkor, barátom! -Idvez légy, Liéus, jóltévő istenség!     Tetőled szívünkből fut a kedvetlenség,Te a barátságot s örömör érleled:     Légy jó! ím, kezet fog az ember teveled.

Válasz

Radnóti MiklósOktóber  Hűvös arany szél lobog, leülnek a vándorok. Kamra mélyén egér rág, aranylik fenn a faág. Minden aranysárga itt, csapzott sárga zászlait eldobni még nem meri, hát lengeti a tengeri.

Válasz

Séta az erdőben   Aranyra festett keretben,borzas őszi erdő,bronzbarna színű gallérja,mintegyfurcsaernyőFalevél cseppként hull alá,bágyadtan elterül,a levetett lomb árnya közt,sápadtanMintha fáklya fénye égne,átsuhan napvarázs,vörös rozsdában hempereg,elhamvad a parázs.Erdő mélyén, séta közben,messzi zaj nem zavar,csendes békém őrzi némán,nyughelyén holt avar.

Válasz

Móra Ferenc: Kertem alján Kertem aljánlombot ontvavén akácfa vetkezik,ablakombabúcsút mondvanyújtogatja ágkezit.Ha szükellőőszi szellősimogatja sudarát,gallya rebben,halk zörejbensírja vissza szép nyarát.Puszta ágadbármi bágyadt,bármi búsan bólogat,vén akácom,e világonnincsen nálad boldogabb!Viharával,nyomorával,átaluszod a telet-új virággal,lombos ággalkelteget a kikelet.

Válasz

József Attila Gyöngy Gyöngy a csillag, ugy ragyog, gyöngyszilánkokként potyog, mint a szöllô, fürtösen, s mint a vizcsepp, vösen. Halovány bár a göröngy, ô is csámpás barna gyöngy; a barázdák fölfüzik, a bús földet diszitik. Kezed csillag énnekem, gyenge csillag fejemen. Vaskos göröngy a kezem, ott porlad a sziveden. Göröngy, göröngy, elporlik, gyenge csillag lehullik, s egy gyöngy lesz az ég megint, egybefogva szíveink. 1928. július 6.

Válasz

Ady Endre - OktóberElnézem az őszi rózsát,Bús halottját dérnek-fagynak...Ne higgyetek a mosolygó,Ködöt bontó őszi napnak! Október egy szeretkező,Flastromos, vén, kacér asszony --Hazug fénnyel azért csábít,Hogy fagyával elhervasszon. 

Válasz

ez csodás

Válasz

Szeretem az októbert, már csak azért is, mert ebben a hónapban születtem... 

Válasz

Reichard Piroska: Őszi üdvözlet ragyogd körül szomorú homlokát,ha elmélyedve egymagába jár.őszi virágok nyiljatok neki,tudom, hogy titeket ő is szeret.szivében úgy is az örök viharreménytelen enyészetről beszél.magános lelkek gyilkos rémei,legyetek hozzája irgalmasok.ha nagyon fájna néki a magány:álmába szőjetek be engemet...

Válasz

G.Ferenczy HannaOktóberOktóber, a rőt hajú kamaszvégignyargalt a városon.- Látod? most a ligetnél oson,hogy letarolja a fákat,és kaján pofával szemetel,végigpolkáz az avaron,befütyörész ablakodon,kalapod elviszi messze,mert lehelete szél és huzat -esténként csúf ködöt szitál,mindenhová bekandikál,majd tovább szalad nevetve.Bármerre mész, nyomodban jár,s eléd rázza, mint rongyokata csúf, szürke téli gondokatOktóber - a rőt hajú kamasz.

Válasz