Kapcsos Béla Károly; A Fák Atyja

A szelek cibálták
 s roppantották törzsét,
 küzdött keményen,
 a mindennapi létért,
 csavarta a vihar
 s néha önmagát,
 gallyai hajoltak
 ostorozták derekát.

 Adott árnyat s lombja menedéket,
 testén nőttek fel lárva nemzedékek,
 lágy ölelésében fiókák ringtak,
 fecsegését hallgatta ő a pataknak.

 Évszakok peregtek
 s változott a táj,
 minden fák atyja
 fenségesen áll,
 mást oltalmaz,
 a jövőnemzedéket,
 gyűrűi ölesek,
 épek s beszélnek.
 Rézi.