Kapcsos Béla Károly; A fa, és a habok


A vágy hajtotta egyre őt.
s hallgatta a susogást,
az évek alatt egyre nőtt,
a Duna érintette homlokát.
A folyó kacérkodott vele,
de távolságot tartott,
már fehér lett az Ő feje,
mire a hívó habokba hajlott.

Rézi

Kapcsos Béla Károly; A Fák Atyja

A szelek cibálták
 s roppantották törzsét,
 küzdött keményen,
 a mindennapi létért,
 csavarta a vihar
 s néha önmagát,
 gallyai hajoltak
 ostorozták derekát.

 Adott árnyat s lombja menedéket,
 testén nőttek fel lárva nemzedékek,
 lágy ölelésében fiókák ringtak,
 fecsegését hallgatta ő a pataknak.