Tegnap Pestre kirándultunk, Tomika először látta a fővárost. Indulás reggel, a 7.18-as vonattal, érkezés este 9-kor, közte tömény élmény.

Első program a Vasúttörténeti park volt, ha már egyszer két vonatmániás fiunk van. Nem semmi, amit láttunk, még nekem sem, akinek  műszaki érdeklődése annyi van, mint egy tál süteménynek. Mozdonyok, körgarázs, fordító, terepasztalok, kisvonatozás a kertben. Lacit a nagyobb, "történelmi" mozdonyok érdekelték leginkább, a skacokat meg minden, a játszótérig bezárólag.

Tanulnom kellene, de már megint itt ülök. Csak egy tananyag miatt jöttem fel a gépre és mindig hagyom magam eltéríteni. Tomi alszik a gyerekszobában, Gabika az oviban én meg azon filózom, hogy tölthetném leghasznosabban ezt a másfél órát. Utána irány az ovi és hancúrozás a srácokkal este végkimerülésig... Nem tudom, mások hogy csinálják, hogy 8-kor ágyban a gyerek... De vigasztal a tudat, hogy sokan ugyanúgy nem tudják letenni hamar a kicsiket, ha délután alszank akár csak tíz percet is.

Tomi az elmúlt két hét folyamán szobatiszta lett, éjszakára is! Nyár elehjén még nem volt hajlandó bilire/WC-re ülni. Vajon a hisztimentesség mikor jön el? Ma megint cafatokban voltak az idegeim, mire végre elaludtak a srácok. Reggel 7-tõl este 9-ig pörögtek, alvásról hallani sem akarnak már. Azért még futotta egy kis meseolvasásraaz energiámból, de aztán már nem volt ellenkezés, mehettünk aludni. Ilyenkor jön el az én idõm! Olvasás, net, beszélgetés az apjukkal.

Ma szabadnapot kaptam! Férjem drága anyukája elkérte mára a fiúkat. A szomszéd kislány, aki a maga 8 évével igazi mini-anya, amúgy is rengeteget van nála - fõleg, mióta apósom másfél éve elhunyt - , imádja pátyolgatni a kisebb gyerekeket. Így négyesben jól eltöltik a napot, míg én végre rendbeszedem a lakást. Na jó, erre már csak egy órám maradt, mivel a city-ben is voltam ügyintézni (sikerült is beszerezni egy új szandit, ha már rámkiabált az AKCIÓ felirat).

Lánykoromban - más, átlagosan egészséges lányokhoz hasonlóan -  fehérfátylas esküvõrõl, majd gyermekekrõl, pontosabban hosszúhajú, kedves kislányokról álmodoztam. Kisebb-nagyobb buktatók után 25 évesen találtam meg a családfõjelöltet, bár errõl a kezdetekkor még nem volt tudomásom. Mégis, eljött az álombeli nap, három és fél évvel a kapcsolatunk kezdete után fátyol került a fejemre. (2002. április 13.) 

Nem sokáig vártunk a családalapítással, jövõ év június 13.