Tomi az elmúlt két hét folyamán szobatiszta lett, éjszakára is! Nyár elehjén még nem volt hajlandó bilire/WC-re ülni. Vajon a hisztimentesség mikor jön el? Ma megint cafatokban voltak az idegeim, mire végre elaludtak a srácok. Reggel 7-tõl este 9-ig pörögtek, alvásról hallani sem akarnak már. Azért még futotta egy kis meseolvasásraaz energiámból, de aztán már nem volt ellenkezés, mehettünk aludni. Ilyenkor jön el az én idõm! Olvasás, net, beszélgetés az apjukkal.

Ma szabadnapot kaptam! Férjem drága anyukája elkérte mára a fiúkat. A szomszéd kislány, aki a maga 8 évével igazi mini-anya, amúgy is rengeteget van nála - fõleg, mióta apósom másfél éve elhunyt - , imádja pátyolgatni a kisebb gyerekeket. Így négyesben jól eltöltik a napot, míg én végre rendbeszedem a lakást. Na jó, erre már csak egy órám maradt, mivel a city-ben is voltam ügyintézni (sikerült is beszerezni egy új szandit, ha már rámkiabált az AKCIÓ felirat).

Lánykoromban - más, átlagosan egészséges lányokhoz hasonlóan -  fehérfátylas esküvõrõl, majd gyermekekrõl, pontosabban hosszúhajú, kedves kislányokról álmodoztam. Kisebb-nagyobb buktatók után 25 évesen találtam meg a családfõjelöltet, bár errõl a kezdetekkor még nem volt tudomásom. Mégis, eljött az álombeli nap, három és fél évvel a kapcsolatunk kezdete után fátyol került a fejemre. (2002. április 13.) 

Nem sokáig vártunk a családalapítással, jövõ év június 13.