Kis türelmet...
13 éve | 0 hozzászólás
Egy szombat reggel egy
kisfiú a homokozójában játszott. Ott volt nála egy doboznyi autója és
teherkocsija, a műanyagvedre és egy fényes, piros műanyag lapát.
Ahogy utakat épített, és alagutakat ásott a puha homokban,
talált egy nagy követ a homokozó közepén. A fiúcska körülásta a
követ, és így sikerült kiszabadítania a homokból. Nem csekély
vesződséggel nyomta-taszigálta a követ a lábával. (A fiúcska nagyon
kicsi volt, a kő meg nagyon nagy.) Amikor a homokozóláda falához ért a
kővel, azt látta, hogy nem tudja átgurítani rajta.
13 éve | 0 hozzászólás
Sok szép mesére emlékszem gyerekkoromból. Legszebbnek tűnik
mégis az a mese, amelyet nagyanyámtól hallottam. Leírom, hogy ti is
gyönyörködjetek benne:
Réges-régen történt: angyalt küldött a földre a Jó
Isten, hogy vigye fel az égbe a legszebb könnycseppet. Az angyal bejárta az
országot, világot. Végre rátalált egy özvegy édesanyára, aki egyetlen
gyermekének koporsója felett hullatta könnyeit. Minden könnycseppje
igazgyöngynek látszott, szikrázott rajtuk a napsugár.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
A mentőcsónak
13 éve | 0 hozzászólás
(Igaz történeten alapul)
Ani nagydarab, nem túl vonzó lány volt.
Voltaképpen kövér volt.
Az ifjúsági csoport tagjaként részt vett a legtöbb ifjúsági rendezvényen és bibliaórán. Egy este az ifjúsági vezető egy olyan szituációs játékkal vezette be az alkalmat, ami a „Mentőcsónak" címet viselte.
A jelenlévő tucatnyi középiskolásnak azt az utasítást adta ki, hogy székeiket úgy rendezzék el, mintha egy mentőcsónak ülései lennének, majd azt mondta: „Ti tizenketten egy hajótörés egyedüli túlélői vagytok.
Címkék:
Tovább