(Igaz történeten alapul)

Ani nagydarab, nem túl vonzó lány volt.

Voltaképpen kövér volt.

Az ifjúsági csoport tagjaként részt vett a legtöbb ifjúsági rendezvényen és bibliaórán. Egy este az ifjúsági vezető egy olyan szituációs játékkal vezette be az alkalmat, ami a „Mentőcsónak" címet viselte.

A jelenlévő tucatnyi középiskolásnak azt az utasítást adta ki, hogy székeiket úgy rendezzék el, mintha egy mentőcsónak ülései lennének, majd azt mondta: „Ti tizenketten egy hajótörés egyedüli túlélői vagytok.

Egy szombat reggel egy kisfiú a homokozójában játszott. Ott volt nála egy doboznyi autója és teherkocsija, a műanyagvedre és egy fényes, piros műanyag lapát.
  Ahogy  utakat  épített,  és  alagutakat  ásott  a  puha  homokban,  talált  egy  nagy  követ  a homokozó közepén. A fiúcska körülásta a követ, és így sikerült kiszabadítania a homokból. Nem csekély vesződséggel nyomta-taszigálta a követ a lábával. (A fiúcska nagyon kicsi volt, a kő meg nagyon nagy.) Amikor a homokozóláda  falához ért a kővel, azt látta, hogy nem tudja átgurítani rajta.