A percnyi csendesség

Megtörik egy villanással,

Ami nyugodt volt eddig,

Most cseppekben hullik.

Az ég aranyfonala

Lassulni kezd hírtelen,

Mert a sötétség lesz az,

Mi előtör a mennyben.

Váltakozva a dallamát,

Játszák el most sorra.

Ki figyelemmel kíséri

Nem téveszti el soha.

Ó végtelen égbolt

Királya lettél egy időre,

Majd elnyel a fényesség,

Valamennyi időre.

Égi sötétségben ezernyi fény

Ragyogó, mint a csillagfény,

Őrzi álmunk az égbolt

Parányi rejtekén.

Apró bogarak tánca száll,

A messzeségben tova.

Szárnyaikon csillogó csoda

Röppen vígan tova.

Hol jár-kel a sötétség,

Ott örködik az ég,

Tücsökzene közli még,

Az est énekét.

Útvesztők rejtekén

Lapul a sötét mélyén,

Kinek szíve nincsen,

Csak a vadász lesben.

Várja, hogy eljön,

Az, ki felszabadítja őt,

Egy napon végleg,

Az átok megtör.

Eljött egy reggelen

Bízva bizakodván,

Hogy megleli ott bent,

Kiről a nóta száll.

A kiutat keresvén,

Lel rá a közepén,

Látja szemében

Félelmét és tervét.

Most rajta áll a csata,

De furfangos agya,

Kitalálja mi legyen,

Vele közösen,

Halad tovább újtán,

Zsákútcák után

Jutnak végül oda,

Hol vár a kiút kapuja.

Csillagok tánca ragyog,

Hallkan szól a nóta már,

Tücsök ének hangja,

Az éjszakában vár.

Eljön az éjjeli tündér,

Elröpít hazájába.

Vele együtt kerülsz

Az álomvilágába.

Csodaország kapujában,

Most te lehetsz a vendég,

Mindenki tapsol hiszen

Már annyira vártak.

Te lehetsz az álmodó,

Ki vezényel boldogan,

A többiek a szereplők,

Kik eljátszák szorgosan.

Mire pirkad a reggel,

A tündér elkisér,

Oda ahol már szemed

Nyílik hamarosan.

Árván egy szív szól a messzeségben,

Kérdi hol van a béke már,

Körülötte ezer bogár szálldogál,

Aranyban úszik a néma táj.

Egy varázskulcs lapul a kezében,

Mely ajtókat nyit a holdnál.

Hol minden gond tovaszáll,

Mikor az est leszáll.

Nem kérdi meddig tart a varázs,

Ő csak csendben végzi dolgát,

Mert nem árt neki a némaság,

Boldogul régóta már.

A varázskulcs nyitja a lelkek kapuját,

A titok lapul benne mélyen.

De ki megleli a rejtélyt,

Annak nem marad titok többé.

A tükrön át

Minden más lehet,

A tükrön át

Te is más lehetsz.

A tükrön át

Te is láthatod.

A tükrön át

Magad látod.

Megegyező a két kép,

Egyszerre mozdul a kéz,

Rád figyel a szempár,

Félre sose néz.

A tükrön át

Mindez más lehet,

A tükrön át,

Most ki lehetsz?

A tükrön át

Önmagad adhatod,

A tükrön át

Magad láthatod.

Egy kósza gondolat ébredt,

Fényességként járta az eget.

Benne minden jó és szép volt,

Lelkek tánca vígan szólt.

Eljött az est fénylő csillagai,

Ragyogtak a kéklő égen.

Egyre csak zendült a dallam,

Hogy már alszik a lélek szépen.

Álmok ezrei keltek életre,

Az éjszakai égbolt alatt,

Várták a folytatását a történetnek,

Mely velük íródott újra.

Egy kósza gondolat ébredt,

Fényességként járta az eget.

Benne minden jó és szép volt,

Lelkek tánca vígan szólt.