Útvesztők rejtekén

Lapul a sötét mélyén,

Kinek szíve nincsen,

Csak a vadász lesben.

Várja, hogy eljön,

Az, ki felszabadítja őt,

Egy napon végleg,

Az átok megtör.

Eljött egy reggelen

Bízva bizakodván,

Hogy megleli ott bent,

Kiről a nóta száll.

A kiutat keresvén,

Lel rá a közepén,

Látja szemében

Félelmét és tervét.

Most rajta áll a csata,

De furfangos agya,

Kitalálja mi legyen,

Vele közösen,

Halad tovább újtán,

Zsákútcák után

Jutnak végül oda,

Hol vár a kiút kapuja.