Kis türelmet...
Égi sötétségben ezernyi fény
Ragyogó, mint a csillagfény,
Őrzi álmunk az égbolt
Parányi rejtekén.
Apró bogarak tánca száll,
A messzeségben tova.
Szárnyaikon csillogó csoda
Röppen vígan tova.
Hol jár-kel a sötétség,
Ott örködik az ég,
Tücsökzene közli még,
Az est énekét.
Útvesztők rejtekén
Lapul a sötét mélyén,
Kinek szíve nincsen,
Csak a vadász lesben.
Várja, hogy eljön,
Az, ki felszabadítja őt,
Egy napon végleg,
Az átok megtör.
Eljött egy reggelen
Bízva bizakodván,
Hogy megleli ott bent,
Kiről a nóta száll.
A kiutat keresvén,
Lel rá a közepén,
Látja szemében
Félelmét és tervét.
Most rajta áll a csata,
De furfangos agya,
Kitalálja mi legyen,
Vele közösen,
Halad tovább újtán,
Zsákútcák után
Jutnak végül oda,
Hol vár a kiút kapuja.
Csillagok tánca ragyog,
Hallkan szól a nóta már,
Tücsök ének hangja,
Az éjszakában vár.
Eljön az éjjeli tündér,
Elröpít hazájába.
Vele együtt kerülsz
Az álomvilágába.
Csodaország kapujában,
Most te lehetsz a vendég,
Mindenki tapsol hiszen
Már annyira vártak.
Te lehetsz az álmodó,
Ki vezényel boldogan,
A többiek a szereplők,
Kik eljátszák szorgosan.
Mire pirkad a reggel,
A tündér elkisér,
Oda ahol már szemed
Nyílik hamarosan.
Árván egy szív szól a messzeségben,
Kérdi hol van a béke már,
Körülötte ezer bogár szálldogál,
Aranyban úszik a néma táj.
Egy varázskulcs lapul a kezében,
Mely ajtókat nyit a holdnál.
Hol minden gond tovaszáll,
Mikor az est leszáll.
Nem kérdi meddig tart a varázs,
Ő csak csendben végzi dolgát,
Mert nem árt neki a némaság,
Boldogul régóta már.
A varázskulcs nyitja a lelkek kapuját,
A titok lapul benne mélyen.
De ki megleli a rejtélyt,
Annak nem marad titok többé.
A tükrön át
Minden más lehet,
A tükrön át
Te is más lehetsz.
A tükrön át
Te is láthatod.
A tükrön át
Magad látod.
Megegyező a két kép,
Egyszerre mozdul a kéz,
Rád figyel a szempár,
Félre sose néz.
A tükrön át
Mindez más lehet,
A tükrön át,
Most ki lehetsz?
A tükrön át
Önmagad adhatod,
A tükrön át
Magad láthatod.
Egy kósza gondolat ébredt,
Fényességként járta az eget.
Benne minden jó és szép volt,
Lelkek tánca vígan szólt.
Eljött az est fénylő csillagai,
Ragyogtak a kéklő égen.
Egyre csak zendült a dallam,
Hogy már alszik a lélek szépen.
Álmok ezrei keltek életre,
Az éjszakai égbolt alatt,
Várták a folytatását a történetnek,
Mely velük íródott újra.
Egy kósza gondolat ébredt,
Fényességként járta az eget.
Benne minden jó és szép volt,
Lelkek tánca vígan szólt.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Melia Neuro Mowel- Csendesség
2 éve | 0 hozzászólás
A percnyi csendesség
Megtörik egy villanással,
Ami nyugodt volt eddig,
Most cseppekben hullik.
Az ég aranyfonala
Lassulni kezd hírtelen,
Mert a sötétség lesz az,
Mi előtör a mennyben.
Váltakozva a dallamát,
Játszák el most sorra.
Ki figyelemmel kíséri
Nem téveszti el soha.
Ó végtelen égbolt
Királya lettél egy időre,
Majd elnyel a fényesség,
Valamennyi időre.
Címkék: