A percnyi csendesség

Megtörik egy villanással,

Ami nyugodt volt eddig,

Most cseppekben hullik.

Az ég aranyfonala

Lassulni kezd hírtelen,

Mert a sötétség lesz az,

Mi előtör a mennyben.

Váltakozva a dallamát,

Játszák el most sorra.

Ki figyelemmel kíséri

Nem téveszti el soha.

Ó végtelen égbolt

Királya lettél egy időre,

Majd elnyel a fényesség,

Valamennyi időre.