Árván egy szív szól a messzeségben,

Kérdi hol van a béke már,

Körülötte ezer bogár szálldogál,

Aranyban úszik a néma táj.

Egy varázskulcs lapul a kezében,

Mely ajtókat nyit a holdnál.

Hol minden gond tovaszáll,

Mikor az est leszáll.

Nem kérdi meddig tart a varázs,

Ő csak csendben végzi dolgát,

Mert nem árt neki a némaság,

Boldogul régóta már.

A varázskulcs nyitja a lelkek kapuját,

A titok lapul benne mélyen.

De ki megleli a rejtélyt,

Annak nem marad titok többé.

Keresd a lelked mélyén a kulcsot,

Hogy ne maradjon homály.

Így lesz szép a folytatás,

Tudja ezt régóta már.