Kis türelmet...
Kis türelmet...
17 éve | 0 hozzászólás
Az álmaidra vigyázz!
S õrizd meg friss tej ízét a gyermekkornak
Mikor csaholó felhõket hajszoltál,
S köszöntél minden bokornak
Õrizd meg szemedben az ártatlan kéket,
Az elsõ lépések botladozását,
S hagyd, hogy kísérjen, rózsaszín nevetésed.
Õrizd meg az elõször feszülõ szavakat a szádnak,
Mellyel testvére lettél a világnak.
Az elsõ sírásoddal megkarcolt csendet,
Mellyel az örök bûnöket magadra vetted.
17 éve | 0 hozzászólás
17 éve | 0 hozzászólás
Tudod, van úgy,
hogy az ember hiába keresi,
nem találja a fontosat,
a fontosat,
ami nem rég még közel volt,
nem rég még nagyon az volt,
mintha elszakadt volna
az utolsó szalmaszál,
kutat, keresi
a tegnap még oly fontosat,
az értelmet,
amiért érdemes itt lenni,
érdemes lenni
de mintha elaludt volna benne az Isten,
nélküle nincs értelem,
ébresztgetni is elfelejti,
hisz oly mindegy,
talán soha nem is lakott benne,
vagy már kihûlt a helye,
elszállt észrevétlen,
magára hagyta rég,
talán kényelmetlen volt neki
a szegényes otthon,
nélküle a szavak is üresek,
amikben valaha ott voltál,
már nem talállak bennük,
már csak az agyam hazudja,
hogy vársz rám,
ha nem érzem a vonzást
hiába kereslek,
nem talállak meg sosem,
ha nem érzem,
hogy fontos kettõnknek,
hogy kettõnknek
mindennél fontosabb,
és Te nem mutatod meg magad,
hagyod, a sötétbe botorkáljak,
magányosan, üresen,
pedig Te tudtál értelmet adni,
talán megbántad, és visszavetted,
elõször fáj, azután csöndesül,
mintha ébredezne bennem
az alvó Isten,
újra érzem a vonzást,
ha a szememmel nem is látlak,
de érzem, itt vagy,
velem vagy.
17 éve | 0 hozzászólás
Akit nem szeretünk, azt magunkkal, akit meg nagyon, azzal magunkat bántjuk.
17 éve | 1 hozzászólás
Pistike, mit csinálsz itt, a mosdóban?
- Beleesett a kardigánom a WC-be.
- Csak nem akarod ezek után felvenni?
- Dehogy, csak a zsebében van az uzsonnám.
17 éve | 0 hozzászólás
LASSÚ TÁNC
Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, amint az esõcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatûnõ éjben a felkelõ nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idõ rövid
A zene elillan...
Átrepülsz szinte minden napodon?
S mikor kérded: "Hogy s mint?"
Meghallod a választ?
Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
17 éve | 1 hozzászólás
Tudod...
adni úgy kellene,
mintha az járna a másiknak,
mintha az ember törlesztene,
ha adhat, megkönnyebbül
az adósság súlyos terhétõl,
nem úgy,
hogy közben arra gondol,
jóságomért majd az Isten fizet,
(valamit valamiért)
hanem úgy,
én szerencsésebb voltam
az elosztásnál,
elõbb álltam be a sorba,
nekem valamibõl több jutott,
talán pénzbõl, talán észbõl,
talán szerencsébõl, talán akaratból,
amit én adhatok,
abból nekem több van,
az jár a másiknak,
a koldusnak is jár,
mert köztünk
csak annyi a különbség,
én gyorsabb voltam,
többet tudtam megmarkolni,
az ember gyerekének is jár,
mert nem õ akarta,
hogy megszülessen,
nem tartozik semmivel,
ha két ember szereti egymást,
szerelemmel szereti,
akkor az adás belsõ kényszer,
valami megnyugvás
a szeretetet
megfogható kifejezése,
dehogyis is mérlegel,
õ mennyit kap,
mert a mérleg
mindig a másik felé billenne,
egy mosoly több az egész világnál,
ajándékozóból lesz
a megajándékozott.
17 éve | 0 hozzászólás
17 éve | 0 hozzászólás
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Izé
17 éve | 0 hozzászólás
hozzá a barátja, aki a felesége pincsijével van. Elhatározzák, hogy
legyen valami élvezet is a dologban, beugranak egy sörre a sarki
bárba. Az egyik azonban felveti, hogy kutyával nem fogják õket
beengedni, mire a másik megnyugtatja, hogy csak jöjjön utána és
csinálja azt amit õ. Feltesz egy sötét szemüveget és belép a bárba.
Mire a csapos:
- Sajnálom uram, ide nem lehet háziállatot behozni.
- Téved uram, ez nem háziállat, hanem vakvezetõ kutya.
Címkék:
Tovább