Telefonálás A telefonálás alapvető szabályai: - Ha minket hívtak, megvárjuk a hívó bemutatkozását és azt, hogy kivel szeretne beszélni. - Ezután mi is bemutatkozunk, és ha bennünket keresnek, kezdődhet a beszélgetés.- Mindig tisztán, érthetően beszélünk, nem túl halkan és nem túl hangosan. Mindkettő zavaró lehet.- Mondandónkat a legrövidebbre fogjuk, hogy ne raboljuk mások idejét.- A telefonálást üdvözléssel fejezzük be. Előfordul, hogy tévesen tárcsázunk, vagy a központ nem oda kapcsol, ahova szeretnénk. Ilyenkor illik bocsánatot kérni. Ha nálunk jelentkezik valaki tévesen nem szabad a kagylót lecsapva modortalanul viselkedni, és persze durva szavakat sem szabad használni.
Tegeződés A gyerekek az iskolában természetesen tegeződnek, az is természetes, hogy a felnőtt tegezi a gyereket, a pedagógus az általános iskolásokat. Amíg gyerekek vagyunk ismeretlen felnőttet nem illik visszategezni.
A tegeződés a felnőtt korban úgy kezdődik, hogy az egyik fél indítványozza a pertu viszonyt. Hogy melyik fél azt nem nehéz kitalálni: az idősebb a fiatalnak, a nő a férfinak, a vezető a beosztottnak.
Az összetegeződés formái nem lényegesek, de gyakran kíséri koccintás egy pohár itallal. Egy baráti kézfogás is elegendő a viszony elkezdéséhez.
A tegeződés révén bizalmas kapcsolatba kerülünk a másik személlyel. Ezt a bizalmat nagyon kell őrizni a tegeződés során is. Nyelvünk nagyon gazdag a tegező fordulatokban, így módot ad árnyalati különbségekre is. A kellő tiszteletet megadhatjuk így is: "jó reggelt Pista bátyám", vagy "Légy szíves igazgató úr".
Nem szabad kiprovokálni az idősebbtől, vezetőtől, vagy hölgytől a tegeződést. Előbb alapos ismeretségre van szükség, ahhoz, hogy a kapcsolat megérjen a közvetlenebb megszólításra és társalgásra.
Üzemben, hivatalban, munkahelyen általában a nők tegezik egymást, hasonlóan a férfiak is. Ez alól természetesen kivétel a nagy korkülönbség és a beosztotti viszony.
A családon belül ma már elfogadott dolog a tegeződés, közeli és a távoli rokonainkat is szoktuk tegezni. A tegeződés nem kötelező, de nem illik visszautasítani sem!
Találkozás-Köszöntés Nem is hinné, hogy a köszönés, egymás üdvözlése milyen régi-régi szokás. Talán ez volt a legelső illemszabály, amit az ember kitalált. És mennyi változata volt és van!
Egy afrikai törzsről feljegyezték, hogy köszöntéskor, bemutatkozáskor a markukba köpnek az ottani emberek.
A tibetiek meglengetik a kalapjukat, kinyújtják nyelvüket, és bal kezüket a fülük mögé teszik.
A maorik (Új-Zéland őslakói) köszönéskor az orrukat dörzsölik össze.
A törökök és a keleti népek kezüket mellükre téve, mélyen meghajolva köszöntik egymást.
A japánok derékból meghajolva üdvözlik egymást.
A szervusz köszönés a latin "servus humillimus domini" köszönésből rövidült. Ez annyit jelent "legalázatosabb szolgája az úrnak". Ebből a latin üdvözlési formából lett az "alázatos szolgája", s az "alászolgálja" köszönési mód.
Persze mi itt Magyarországon nem ezeket alkalmazzuk!
Ebből a fejezetből megismerheti a fontosabb - köszönésre vonatkozó - illemszabályokat.
Ugye sokszor hallotta már kisgyerekes szülőktől, mikor gyerekeiket a kezdeti illemre nevelik: "Köszönj szépen!"
Köszönni, másokat üdvözölni sokféle módon lehet és kell. Máshogy kell érkezéskor és távozáskor üdvözölni az embereket. A köszönés az emberi érintkezés legmindennapibb formája. Vigyáznunk kell tehát, hogy megfelelő időben megfelelő módon köszönjünk.
A köszönésnél az udvariasság általános szabályai érvényesülnek: tehát a férfi köszön előre a nőnek, a fiatalabb az idősebbnek, beosztott a vezetőnek, fiú a leánynak.
Természetesen ez alól vannak kivételek. Ne várja például egy fiatal lány, hogy idősebb férfi ismerőse előre köszönjön neki. Helyesebb az is, ha a fiatalabb vezető előre köszön idősebb beosztottainak, a férfi vezető a női beosztottaknak. (Sajátos szabályok vonatkoznak, ha a nők egymást köszöntik: elsőként a hajadon üdvözli a férjezett nőt, a gyermektelen a gyermekes anyát.)
Másik kivétel, ha valaki helyiségbe lép be és ott már néhányan tartózkodnak: köszönjön előre tekintet nélkül arra, hogy odabent férfiak, vagy nők, vagy fiatalabb személyek tartózkodnak.
Érthetően köszönjön és nézzen félreérthetetlenül arra, akinek köszön, amikor 3-4 lépés távolságra megközelíti a másikat!
A köszönés formái:
- A napszaktól függően elfogadott köszönés, "jó reggelt", "jó napot", "jó estét", "jó éjszakát kívánok". Ha igazán udvarias akar lenni mindig használja "kívánok" szót. A gyerekeket a "szervusz", a "szia" szavakkal üdvözölheti. Búcsúzásra a "viszontlátásra" szó a legmegfelelőbb. - Ma már a gyerekek többsége tegezi szüleit, nagyszüleit, szűkebb, tágabb, családtagjait. Ebben az esetben szüleinek, nagyszüleinek természetesen köszönhetnek "sziával", "szervusszal". Velük szemben is legyen tisztelettudó, és az alapvető szabályokra ügyeljen! - Vannak hivatalos köszönések: a katonák "erőt egészséget" kívánnak, a bányászok "jó szerencsét" mondanak. A katonák köszönés nélkül is tudják üdvözölni egymást: ez a tisztelgés. Valamikor a harcosok sisakot viseltek ez teljesen eltakarta az arcukat, ha találkoztak, felemelték a rostélyt így mutatták meg az arcukat. Ez maradt meg a tisztelgésben.
A köszönéshez hozzátartozhatnak még kiegészítő tevékenységek: a kézfogás, a kézcsók, a kalapemelés. A kézfogás alapvető szabályai: mindig az idősebb nyújt kezet a fiatalabbnak, a nő a férfinak, a vezető a beosztottnak, az oktató a tanulónak, a magasabb beosztású az alacsonyabb beosztásúnak. A másik fél abban az esetben se tolakodjon a kézfogással, ha az előbb felsoroltak valamelyike elfelejti a kezét nyújtani. Ilyen esetben elmarad a kézfogás. Ha a kézfogás előtt ül illik felállni és úgy fogadni a nyújtott kezet. Nem illik hosszasan fogni a másik kezét, nem szokás szorongatni, ropogtatni, erősen rázni a társ kezét.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!