Egy holt nyelv megszólító módjával szólítom meg Önt, remélve, hogy észreveszi ezt a finomságot is. Hívő keresztény vagyok, és hiszem, hogy Isten megengedte, hogy megválasszák Önt és a csapatát Magyarország vezetésére. Ezért nem fognék fegyvert Önre, de vegye biztosra, hogy nem Önökre fogok szavazni, ahogyan eddig sem Önökre szavaztam. Kérem az Istent, hogy bocsásson meg nekünk, és a megbocsátása jeleként Önök ne uralkodhassanak tovább. Higgye el, nem Önt tekintem a Gonosz megtestesülésének annak ellenére, hogy Ön Magyarország legtürelmetlenebb vezetője, és nagyon leszólja a másként gondolkodókat. A magam részéről visszautasítom a fasiszta jelzőt, és rasszista sem vagyok annak ellenére, hogy épp az Ön politikája fordítja a maradék magyarság ellen a cigányokat. Amikor Ön befordult a magyar politikába, ámulva észleltem, hogy Ön az új, a magyar Ciceróként azonosítja saját magát. Egy kicsit gusztustalan volt, meghökkentő is, de akár még jó is kisülhetett volna ebből a bemutatkozásból. Sajnálatomra mára kiderült, hogy Ön nem az új, és nem a magyar Ciceró. Nem azt szeretném, hogy Magyarországot egy Jézus Krisztus tisztaságú ember vezesse, mert reális ember vagyok, de számomra, mint gondolkodó ember számára fontos lenne, hogy legalább egy igaz ember, egy erkölcsös ember vezesse hazámat. Egy erkölcsös ember, akivel még ha nem értek egyet, akkor is tisztelem, mert tiszteletet érdemel. Ön hisz abban, hogy „varázsolni tud”, de Ön legfeljebb „varázsló inas”, aki elszabadította a dolgokat és igazából nem képes megfékezni. Nagyon várom a „Mestert”, hogy rendet tegyen. Egy kérésem lenne Önhöz és a csapatához: a politikai szereplésük legyen múlt idő, hogy Magyarországnak lehessen jövő ideje.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!