Kis türelmet...
Kis türelmet...
A mai rohanó életünkben ritka kincsként kell őriznünk
és féltenünk azt, ami számunkra fontos és magunkénak tudhatjuk, itt nem
a birtoklásra gondolok.
Megőrizni és védeni a szerelmet, a kedvest, a társat, önmagunkat a múló időtől, és sorolhatnám, sok mindentől...
Dés József csodás szerzeménye is erre figyelmeztet, s örök érvényű a mondanivalója.
Vigyázz rá, és őrizd a lángot, addig míg lehet. Minden napját az
életnek úgy kell megélni, mintha ez az utolsó lenne, mert lehet, hogy
holnap már késő.
Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy elégszer mondjuk, s adjunk
hangot annak, mennyire fontos a másik számunkra, mert a megerősítés
nagyon fontos, egy újabb kapocs ami erősíti két ember összetartozását.
Valljuk be, mily jó kimondani, és hallani...
Egy kapcsolat olyan, mint egy szép és törékeny díszes csupor. Üres
marad mindaddig, amíg nem teszel bele többet, mint amennyit elveszel.
Tehát munkálkodni kell, hogy a csupor megteljen finom édes mézzel amely
édesíti napjainkat, éveinket.
Olykor fel kell tenni azt a kérdést önmagunknak, hogy kellő
figyelmet fordítunk-e társunkra, s ha a csuporba egyformán teszünk,
akkor megvan az egyensúly. Ezt az egyensúlyt megtalálni, hogy ne legyen
terhes a másiknak, nem megfojtani a szeretetünkkel,vagy a másik pólus az
érdektelenség, talán ez a legnehezebb.
Az életünket a libikókához hasonlíthatnám. Egyszer fenn egyszer lenn, de az a lényeg, hogy az egyensúlyban álljon a legtovább.
Jó egyensúlyozást, és boldogságot mindenkinek.
A féltés nemcsak nékünk embereknek tulajdonsága. Gondoljatok
csak arra, hogy a földünk parányi kis élőlényei is mily küzdelmet
folytatnak azért, hogy megvédjék társaikat, és azt amik az övék.
Teljesen természetes, habár őket nem érzelmi indíttatás vezéreli, de ők is tudnak félteni és vigyázni.
Tehát e bevezető sorok után, most hallgassátok dalban a Vigyázz rám...c dalunkat duettben.
Újra leírom, nem vagyunk előadó művészek, csak dalolni szerető
emberek, kiknek a belső énje is azonosulni tudott a dal
mondanivalójával.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!