Látlak a szétszórt villanásban,
A csend nyugvó halmazában,
A vörössé változott Holdban,
Hamis szivárvány változatban.

E nap éjjelén a múltban,
Fertőző csillag-bódulatban.
Felejtő fény-árnyalatban,
Elfojtott vágy-fordulatban.

Látlak a meggyalázott éjben,
A tisztaság árnyékaképpen.
Változó önmagam kezében,
Testem szomjtalan tüzében.

Izzadt homlok vér-erdejében,
Mikor hozzád pihenni tértem.
Nem adtam, nem is kértem,
De mégis belőled téptem:

Varázslatot emlékeimnek,
Csillagport a szerelemnek.
Az álmok csak követelnek,
Téged soha nem felednek.