Újra kitéptem egy emlék-szalagot, Szürkülő tested vászon-homályából, Hogy áldozzon gondolataim oltárán. Érzékeim színes filmjét kivetítik A tűnő hónapok, őszülő fejem Emlék-villanásaiban.
Újra itt érzem Veled a tegnapot, Arcod redőiből sugárzó fénycsíkokkal, Újjaid helyét kihűlt testemen, Visszatért melegét megáldott sóhajoknak, A szavak nélküli szerelem ideg-harcát, Az összepréselt nyugtalanságban.
Újra értem a változó holnapot, Selyem-csókok rezzenő kíséretében, Karomat nyújtani a jövő távlatában, S megérinteni a magány határát, A szavak nélküli szerelem ideg-harcát, Az összepréselt nyugtalanságban.
Nekem nagyon tetszenek a verseid,csak én mindegyikből a fájdalmat olvasom ki.Nem tudom jól érzem.,illetve jól gondolom.Ha van valami új nekem is elküldheted.Puszika.Ildikó
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
a tegnapot, arcod redőiből...
14 éve | 1 hozzászólás
Újra kitéptem egy emlék-szalagot,
Szürkülő tested vászon-homályából,
Hogy áldozzon gondolataim oltárán.
Érzékeim színes filmjét kivetítik
A tűnő hónapok, őszülő fejem
Emlék-villanásaiban.
Újra itt érzem Veled a tegnapot,
Arcod redőiből sugárzó fénycsíkokkal,
Újjaid helyét kihűlt testemen,
Visszatért melegét megáldott sóhajoknak,
A szavak nélküli szerelem ideg-harcát,
Az összepréselt nyugtalanságban.
Újra értem a változó holnapot,
Selyem-csókok rezzenő kíséretében,
Karomat nyújtani a jövő távlatában,
S megérinteni a magány határát,
A szavak nélküli szerelem ideg-harcát,
Az összepréselt nyugtalanságban.
Címkék: versem
Utolsó hozzászólás
Tovább