Szofi 2.

Egy nagy szürke dobozba került, aminek volt ajtaja is, az ember az ölébe vette, aztán a doboz egyszer csak elkezdett gurulni, felrémlett, hogy ugyanígy hullámzott, rázkódott a világ körülötte, amikor a testvéreivel a menhelyre érkezett. Igaz, akkor a kicsiny papírdobozban szoronkodtak kilencen, meleg és sötét volt, érezte testvérei bundáján anyjuk illatát, vicces volt, ahogy összevissza dülöngéltek és egymásra estek. De itt most világos volt, és ahogy félálomban felemelte a fejét, látta, amint elsuhannak a fák és sok másik fénylő doboz mellettük. Olyan, mintha futnék, pedig meg sem mozdulok, vajon a többi dobozban is lehetnek kutyák? Óvatosan felmászott a kocsi könyöklőjére és kilesett az ablakon. Ekkor suhant el a kocsi mellett egy másik autó és ő ijedten a fenekére huppant.
– Hé, te, vigyázz, kárt ne tegyél már bennem! Hú de elszédültem, és ráadásul kavarog a gyomrom is. Na akkor most hányni fogok. Ha simogatod a hátam, akkor is – toppantott indulatosan. Muszáj, kell, nem tehetek róla. Úristen, hogy szóljak ennek az embernek, hogy mindjárt kijön belőlem a kaja, hogy menjen alólam? Még jó, hogy itt ez a rongy alattam, meggyúrom kicsit, és becélozom azt.
Egy fordulat jobbra, fél kör balra, és kis védencem szép kecses ívben a hasamnál lévő újságra hányt. Gyorsan álljunk meg – szóltam riadtan a férjemnek. Kidobtam az újságot, a csomagtartóban mindig készenlétben lévő túlélőcsomagból előkaptam egy másik törülközőt. Semmi baj, vigasztaltam a kiskutyát, aki ijedten pislogott fel rám és igyekezett minél kisebbre összehúzni magát az ülésen.
– Jé, nahát az ember hozott egy másik ruhát, ennek isteni virágos az illata, és nem is bántott. Vajon azt szeretné, hogy megismételjem az előbbi produkciót, azért simogatja a hátam? Hát végül is megpróbálhatom, de az előbb valahogy gyomorból és hirtelen jött az egész. Most rögtönt úgysem fog menni, ahhoz előbb enni kéne valamit, addig bevetem az alulról felfelé nézésemet és tartom a fenekemet, hogy simogathassa. Én meg már azt hittem, hogy ki fog dobni vagy megüt.
Na, légyszi, ne tekerj be ezzel a ronggyal, hiába van jó illata, de mozdulni sem tudok tőle, ennyire azért jóban nem vagyunk.
Mi a fenét csináljak, hogy végre figyelj rám, hogy megérts? Na várj csak, majd ugatok, tényleg, hogy ez eddig nem jutott eszembe. Figyuszka!
Istenem, mit fészkelődik az ölemben ez a kis vacak, a törülközőt már le is küzdötte magáról, remélem, még egy baleset nem fog történni a kocsiban. Szembefordult velem, viccesen toppantott a pici lábaival és azt ugatta vékonyka cérnahangon: mu-mu. Jaj megeszlek, öleltem magamhoz a harcias kis ölebemet, és közben meg is érkeztünk jó doktorunkhoz.
– Te jószagú rezeda, ezt a szagot már ismerem, ilyen helyen már jártam. Szétfeszítették a számat, belenéztek a fülembe és valami hideg dolgot nyomtak az oldalamhoz, miközben a fehér köpenyes feszülten figyelt. Köszi, de én ezt most kihagyom. Te nyugodtan bemehetsz ide, de én kint maradok és ígérem, nem leszek rossz kutya többet. Hallod??? Jujj ne, ajaj, juj!
Hát neked meg mi bajod? – néztem kérdőn a sivalkodó apróságra. Gyorsan betekertem, a törülközőbe és próbáltam nyugtatni, de a sivalkodás csak nem akart abbamaradni. És mivel minden rosszban van valami jó, a rendelőben egyből előreengedtek, csak hogy megszűnjön végre a panaszos sírás.
Elmondtam, amit a menhelyen mondtak, mutattam a gyógyszert.
Az apróságnak, amint beléptünk az orvosi szobába, elakadt a hangja, igyekezett lemászni az asztalról és a kezemet harapdálta. Alaposan megvizsgálták és végül is annyiban maradtunk, kap egy lázcsillapító szurit, szedi a kapott gyógyszert és várunk. Már kezdtem megdicsérni, amikor is következett a szuri. Na ekkor aztán olyan hisztit levágott, hogy a kint várakozó kutyák kisebb sokkot kaptak. Sokat megélt, jó doktorunk mentegetőzni kezdett, hogy ennél kisebb tű már nem is létezik, mint amivel megbökte.
– Na, úgy nézem, jó hisztis kutya lesz, állapította meg.
– És kinövi? – kérdeztem ijedten.
– Naná – nevetett rám. – Minden nevelés kérdése.
Gyorsan felnyaláboltam a kiskutyát, és nagy hálálkodások közepette elköszöntem a váróteremben ülőktől. Az én apróságom, amint kiértünk, mély álomba zuhant. Úgy tűnik, a hiszti nagyon fárasztó dolog.