őpatakiné Mészáros MáriaA tanulás tanulása

1. fejezet

amelyből megtudhatjuk, mit jelent a tanulás, és amelyik megmutatja a tanulás tanulásának összetett értelmezését a Második esély programban. Elolvashatjuk azt is, hogy mi várható el a pedagógustól a fejlesztés során.

A tanulásTanulás – a konstruktivista pedagógiában

Az emberi tudás konstrukció eredménye. Ez azt jelenti, hogy a megismerő ember felépít magában egy világot, amely tapasztalatainak szervezője, befogadója, értelmezője lesz. Ez teszi lehetővé, hogy bizonyos előrejelzésekkel éljen a valóságban található dolgok jövőbeli állapotával kapcsolatban, ez a „felépített belső világ” lesz nagyon fontos része a cselekvést irányító kognitív működésnek.

Ennek a belső világnak, világmodellnek nagyon fontos funkciója a megismerő embert érő információk feldolgozása, értelmezése, rendszerbe való beépítése. Ez pedig nem más, mint a tanulás – mondják a konstruktív pedagógiák.

A felmerülő fontos és gyakorlati kérdés számunkra: adaptív-e az ismeret, lehetővé teszi-e a megismerő (tanuló, felnőtt) alkalmazkodását a környezetéhez vagy sem. Ez határozza meg egyben az adott tudás továbbélését is.

A tanulás ebben az értelmezésben nem más, mint állandó belső konstrukció, a belső világ folyamatos épülése. Amikor tanulunk, akkor az elsajátítandó információt értelmezni próbáljuk. Ez az értelmezési folyamat a korábban már elsajátított ismeretek bázisán zajlik. Ezért van kritikus szerepe a megelőző tudásnak. Ha a megelőző tudás kellően szervezett, mozgósítható, könnyen előhívható, akkor esély van arra, hogy az új információ értelmezése sikeresen lejátszódik, és a tanulás folyamatában a tudat mintegy lehorgonyozza a meglévők rendszeréhez az új tudást.

A tanulás mint változás

A tanulás olyan teljesítmény, tudás, viselkedésbeli változás, amely az ismétlés, gyakorlás, tapasztalás útján jön létre. A tanulás eredmények létrehozása. Ha megtanultunk valamit, többet tudunk a világról, önmagunkról és másokról. Ezért a tanulás minden olyan folyamatot magában foglal, amely a személyiség fejlődését, gazdagítását eredményezi.

Nemcsak elméleti ismereteket tanulunk, hanem készségeket, képességeket, viselkedésformákat is elsajátítunk. Nem mindig tanulunk tankönyv mellett. Van, amikor megfigyeljük mások beszédstílusát, viselkedését, nézzük a tévét, elmeséljük a családunknak a tegnap esti filmet, kikérdezzük a gyerektől a leckét, megfejtünk egy rejtvényt.

A tanulás mint a tudáshoz vezető út

Hogyan lehet eljutni a tudáshoz? Hogyan tanulunk? Van annak egy jól bevált útja (Bloomtaxonómiája alapján). Lépései a következők:

1. Megfigyelem, elolvasom, megnézem, amit el kell sajátítanom – ez történik akkor, amikor elolvassuk a megtanulandó szöveget, megfigyeljük a kísérletet, megnézzük a filmet stb.
2. Megértem a dolgokat. Azt gondolom: „Aha, én ezt már értem…”. Ezt tesszük akkor, amikor lerajzoljuk-elképzeljük, kipróbáljuk, értelmezzük a dolgokat, értelmező kérdéseket teszünk fel velük kapcsolatban.
3. Megjegyzem azt, amit megismertem, megértettem. Ez akkor történik, amikor hangosan elmondjuk a szöveget, ha nem sikerül, akkor megnézünk-megjegyzünk egy-egy kulcsszót, amiről eszünkbe jut a többi, logikai szervezőket (ábrákat) rajzolunk, hogy segítsenek felidézni a tanultakat – kialakítjuk a „megjegyzés mankóit”.
4. Alkalmazni tudom, amit megtanultam. Ezt akkor mondhatjuk, amikor a felidézéshez már nem kell visszalapozni a könyvben, nem kell újra megnézni a jegyzetet, a felidézett ismereteket kapcsolatba tudjuk hozni más ismeretekkel, összefüggéseket fedezünk fel közöttük, elemezni, összehasonlítani tudunk.

A „Tanítsuk meg tanítványainkat tanulni” programA téma aktualitása

A leginkább akadémiai tudást közvetítő és számon kérő gimnázium deklarált céljai között – a kerettantervi rendeletben – a következő olvasható: A gimnáziumi képzés pedagógiai feladata rugalmasan érvényesíteni a tantárgyi fejlesztés lehetőségét úgy, hogy a hangsúlyos akadémiai tudást felváltva előnyben részesíti a „tanulás tanulása” elvére alapozott képességfejlesztést, amely hasznos és sok szinten alkalmazható tudást alapoz meg. Ennek hatására érvényesül az elméleti és technikai tudás, illetve a pragmatikusabb alkalmazott tudás közötti ellentétek csökkentése.

A szakiskolák deklarált céljai között hatékony és motiváló tanulási módszerek elsajátíttatása is szerepel annak érdekében, hogy a tanulók felkészültek legyenek szakmai és más munkatevékenységek értő és alkotó megtanulására, képessé váljanak a folyamatos fejlődésre, továbbképzésre, szükség esetén szakmaváltásra.

A tanítási-tanulási folyamatban a tanulók nem mindig érnek el sikereket. A második esély iskoláiban tanuló diákok nemcsak a meglévő tudásuk alapján mutatnak szórt képet, hanem a tanuláshoz való viszonyuk, a kudarctűrő képességük, az újrakezdésre és az erőfeszítésre való hajlandóságuk és a tanulási motivációjuk alapján is.

A hagyományos módszerek nem segítik őket a tanulásban, mert annak értelmében a tanár megmondja, mit és hogyan kell tenni, ezért – ha a megszokott tanári útmutatás hiányzik –, a tanuló elbizonytalanodik, tanácstalanná válik, magára marad.

A tanulási módszerek tanítását, az egyénre jellemző tanulási stílus és stratégia megtalálását, a képességfejlesztést az iskola gyakran elhanyagolja, mert a tanterv, a tankönyv, a tanárképzés egyoldalúan tananyag-orientált, a kész ismeretek adásával és annak mechanikus visszakérdezésével látszólag hamarabb érhető el jó eredmény. Ezzel természetesen szemben áll az a vélekedés, hogy az oktatásnak nem szabad az ismeretek közvetítésére korlátozódnia, az önképzéshez szükséges ismeretek tanítását érdemes előtérbe helyeznie.

A második esély programban a tanulásmódszertan felértékelődését az indokolja, hogy sok a bizonytalan tanuló, akinek nincsenek kialakult tanulási módszerei, így nem tud eleget tenni a vele szemben támasztott követelményeknek. A programtól azt várjuk, hogy a tanulási módszerek ismerete, a saját tanulási stílus megszerzése az iskolai sikerélmények és a tanulói motiváltság kulcsa legyen.

A tanári segédanyag szerkezete

A középiskolai tanulmányok megkezdésének idején érdemes intenzív, alapozó tanulás-módszertani tréninget tartani. A szónak nem abban az értelmében, amelyik a tanulás tanulását pusztán technikák megismertetésének tartja, elkülönítve egy tanrendbe iktatott tanulási órán.

Kötetünkben – a szinergikus hatások kihasználásának segítségével – a tanulás tanulását abban az összetett értelmezésben használjuk, amely a tanulást (1) az egyénre jellemző tanulási stílus ismerete és erősítése, (2) az egyéni sajátosságokhoz leginkább alkalmazkodó tanulási stratégia, (3) a tanulók képességeinek fejlesztése és (4) az ezeket aktivizáló tanári módszerek oldaláról közelíti meg. Ezek együttes hatásának eredményét várja el, miközben kiemelt figyelmet fordít (5) a tanulók motivációjára.

Milyen tudásokat vár el a program alkalmazása a pedagógustól?

Mit kell tudnia a pedagógusnak a programban? Természetesen a szaktárgyát – de hiszen azt úgyis ő tudja a legjobban. Ám ezen túlmutatva szükség van arra is, hogy:

Képes legyen empatikusan elfogadni a tanítványait

Az elfogadás biztosítja a személyiség fejlődésének optimális légkörét. Olyan pozitív érzelmi odafordulást jelent a másik ember felé, amely nem a tulajdonságoknak, a viselkedésnek szól, hanem a személynek.

Az elfogadás lényegéhez tartozik, hogy nem feltétele a viszonosság. A pedagógus empátiája azt jelenti, hogy nem egyszerűen elfogadja a személyt, hanem belülről érti meg azon érzelmeit, indulatait, törekvéseit is, amelyek szavakban nem fejeződnek ki, sőt ezeket az információkat úgy rendezi, hogy azok értelme a tanuló számára világosabbá és pontosabbá váljék (Falus).

Kommunikációja legyen kongruens

Ne mondjon mást a szájával, mint a szemével, azaz verbális és nonverbális üzenetei ne mondjanak ellent egymásnak. Ha indulattal a hangjában azt sziszegi, hogy „Jól van, édesem” vagy „Nem baj, tőled ennyi is elég”, akkor hitelessége kérdőjeleződik meg.

Ne szégyelljen kérdezni más szakembertől, és lehessen kérdezni tőle is

A Második Esély programban több szakterület szakemberei dolgoznak együtt közös célért, teamben. Ezért a szakmai bizalom és segítőkészség alapvető fontosságú. Ha valaki nem ért egy bizonyos lépést a munkatársa vagy a partnerintézmény (OKI) munkájában, nem tud arra építkezni. Kérdezni nem szégyen, a tudást, tapasztalatot meg nem osztani viszont az.

Tudjon hallgatni

A tanár a tanulók segítése közben tudjon a megfelelő időben hallgatni és a megfelelő időben megszólalni. Szóbeliségre épülő társadalmainkban a hallgatás nem erény, pedig a tanítványainknak legalább akkora szükségük van a hallgatásunkra, mint a beszédünkre. A tanulásban gyakorlatlan, arra motiválatlan, kudarcokat magával hozó tanuló munkája eredményének megmutatása, válaszadása, ötleteinek megfogalmazása akár több percet is igénybe vehet. Ilyenkor a szakembernek tudnia kell felesleges(!) „biztató” szavak nélkül várni, különös tekintettel arra, hogy biztatásával alaposan meg is zavarhatja a könnyen elterelhető figyelmű tanulót. Fel kell tudni ismerni a kommunikációban azt a kellő pillanatot, amikor a tanuló valóban segítségre, kisegítő kérdésre, iránymutatásra szorul. A rossz időben adott „segítség” nem segíti, hanem gátolja, a jó időben adott, jó segítség viszont továbblendíti a tanulót. (A hallgatásnak másik formája is létezik, ez a felfedezéses tanulás módszerének kiváló, gondolkodni hagyó hallgatása.)

Legyen nyugodt és türelmes

Nincs szükség kapkodásra: annál inkább megfontoltságra és higgadt határozottságra. A gyors, kapkodó, önmagunkat sürgető munkát a tanítványaink gyakran nem tudják követni, a sietéshez társuló, izgatott magatartás pedig ellenállást ébreszthet bennük. Sem értelmezni nem tudják a hallottakat, sem pedig reagálni azokra. A pedagógus kapkodó magatartása ezenkívül közvetíthet valami olyasmit is, hogy „Siess már, nem érek rá kivárni téged!”, „Hogy lehet, hogy még mindig nem készültetek el (nem értettétek meg, nem vagytok készen…)!”. Az ilyen magatartás először elbizonytalanítja a tanítványainkat, majd passzívvá teszi őket – ez pedig nem cél.

Gyors helyzetfelismeréssel kell rendelkeznie

A szakembernek át kell látnia a helyzetet, a lehetséges változtatási módokat és ezek következményeit (Falus). Például el kell tudnia dönteni, hogy mit tegyen, ha az eltervezett időbeosztás előre nem látható okok miatt felborulni látszik. Döntenie kell, hogy min és hogyan változtasson, hogy a csoportot és a foglalkozást (órát) visszaterelje az eredeti kerékvágásba vagy tegye-e félre elkészített terveit és kövesse a helyzet vagy a tanulók által kezébe adott fonalat. Sok-sok kérdést kell tudnia mérlegelni másodpercek alatt, és a mérlegelés után jó döntést kell hozni.

Legyen kreatív

A spontán helyzetekben rejlő lehetőségek felismeréséhez és megvalósításához, de az előre tervezendő helyzetekhez is elengedhetetlen a kreatív gondolkodás. A kreativitásra szükség van a módszerek, „tananyagok”, oktatási segédeszközök és szemléltető eszközök megtervezésekor és kivitelezésekor is, hiszen a szükséges eszközök (tananyagok, fejlesztő anyagok) egy részét magunknak kell előállítani vagy esetleg alaposan átalakítani az ajánlott tematikát és annak tartalmát.

Rendelkezzék jó analizáló képességgel

Ez egyrészt feltétele az adott szituációkban szükséges korrekciók végrehajtásának, másrészt a pedagógus szakmai fejlődésének is alapjául szolgál, elsősorban a kudarcai elemzése révén.

Konfliktushelyzetekben legyen erőszakmentes, kreatív és liberális

A pedagógus nem olyan, mint a parancsnok a katonái előtt, hanem olyan, mint egy háttérben maradni tudó, támogató segítő. Ha nem a saját szerepét tartja a legfontosabbnak a helyzetben, képes „egy lépést hátralépni” és némi humorral kezelni a napi koccanásokat, jobb hangulatot tud teremteni maga körül.

A tanítványok és a csoport biztonsága, valamint az új program (szolgáltatás) színvonala és fenntarthatósága érdekében is fontos, hogy a fenti, pozitív pedagógusi tulajdonságok mellett figyeljünk a legalapvetőbb munkatulajdonságok meglétére.

A program eredményessége érdekében elkerülhetetlen, hogy a pedagógus legyen megbízható, lehessen rá számítani. Nem elég, ha valaki a csoportján belül ügyesen és kedvesen, értelmesen és kreatívan dolgozik. Munkájához tartozik az együttműködés a csoportjában dolgozó többi pedagógussal, munkájuk folyamatos értékelése és az értékelés eredményének visszaforgatása a folyamatba. A munka szerves része a tanítványokkal való rendszeres, nem bizalmaskodáson alapuló korrekt, partnerszintű kapcsolattartás.

A konferenciákon, továbbképzéseken, szakmai eszmecseréken való részvétel szintén a munka természetes velejárója.

Mi várható el a programtól?

A programtól elvárható, hogy a tanítványaink

• felfedezzék, hogy bár a tanulási erőfeszítés nehéz és fárasztó, vannak olyan technikák, amelyeknek segítségével könnyebben elsajátítják a tudnivalókat;
• megismerjék önmagukat: megtudják, hogy mikor, milyen körülmények között, milyen segédeszközzel, milyen módszerekkel, milyen tanulási stratégiák alkalmazásával tanulnak a leghatékonyabban;
• megszokják a rendszeres és egyre erőteljesebb terhelést;
• képesek legyenek tanácsot és segítséget kérni másoktól és adni másoknak;
• fejlődjenek a tanuláshoz szükséges képességeik;
• alakuljon ki bennük a tanulási motiváció.

Számunkra a legnagyobb eredmény, ha felfedezik nemcsak a tudás, hanem a tanulás örömét is.

2. fejezet

amely bevezet bennünket az öt megközelítés tartalmaiba: (1) az egyénre jellemző tanulási stílus ismerete és erősítése, (2) az egyéni sajátosságokhoz leginkább alkalmazkodó tanulási stratégia, (3) a tanulók képességeinek fejlesztése, (4) az ezeket aktivizáló tanári módszerek és (5) a tanulók motivációja.

A fejezet minden témához ajánl feladatokat is, amelyek a fejlesztés minden területén használhatók: a célzott programban, a tanórákon, az egyes tantárgyak tanítása során, az otthoni tanulásban, az osztályfőnöki tevékenység részeként az önállóságra, a szociális érzékenységre nevelés idején, a projekttanítás keretében, a tanórán kívüli foglalkozáson – a teljes tanulási-felkészülési folyamatban.

Az egyénre jellemző tanulási stílus ismerete és erősítéseAlapelv a tanulási folyamat serkentése során

Minden hatékony tanítási fogás valahogy összefügg a tanulási folyamattal. Erről a folyamatról nem valami sokat tudunk, de a nyilvánvaló vonások nyers körvonalazása is némi fényt vet a mesterségbeli fogásokra. A tanulás egy általunk választott alapelve nagyon régi – a tanulás pszichológiai vizsgálata is megerősítette. Nem más ez, mint az aktív tanulás. Sokan mondták már és sokféleképpen, hogy a tanulás nem lehet passzív vagy pusztán receptív, hanem feltétlenül aktívnak kell lennie. Ha valaki csak üldögél a könyvek mellett, csak hallgatja az előadásokat vagy nézegeti a filmeket, anélkül hogy valamilyen módon aktív helyzetbe kerülne, akkor igen minimális az esélye annak, hogy a felé áramló információ jelentős mértékben hasznosulhat, azaz rendkívül kevés hasznát fogja venni az így eltöltött időnek.

Előzetes „mérés”

Tudjuk, hogy egyedül üdvözítő tanulási módszer nincs. Mindenkinek magának kell tennie annak érdekében, hogy a magáét megtalálja. Ehhez segít, ha mindenki megismeri a saját egyéni tanulási stílusát, azt vagy azokat, amelyek a leginkább segítenek neki a tanulásban.

A program indítása-indulása előtt ezért szükséges a tanulási szokások felmérése.

Ebben segít bennünket a képzés során megismert „Tanulási stílus” kérdőív (lásd 1. melléklet).

Az érzékszervi modalitásról

A tanulást sokféle dolog segítheti: a látás, a hallás, az ízlelés, a szavak, a mozdulatok, a tapintás, a szaglás!

A perceptuális (érzékelés, észlelés útján történő) tanulás azt jelenti, hogy a külvilágból látási, hallási, szaglási, ízlelési, bőr- és testérzékleti ingereket dolgozunk fel. Így tanuljuk meg a színeket és a formákat, a téri elrendeződést, a képek, a dallamok, a tájak és a személyek felismerését.

Motoros tanulásnál mozdulatsorok rögzítése történhet. Ilyen úton tanulja meg a kisgyerek a járást, az írást. Ha egy-egy mozdulatsort lerajzolunk, azzal is segítjük a tanulást.

A tanuló ember fontos jellemzője, hogy melyik érzékszervi modalitást (auditív – hallásra támaszkodó tanulási stílust, vizuális – látásra támaszkodó tanulási stílust és kinesztétikus – mozgásra, tapintásra támaszkodó tanulási stílust) részesíti előnyben.

Érzékszerveink más és más arányban vesznek részt a tanulásban. Minél több érzékszervünket használjuk, a tanulás annál eredményesebb lesz. (Látás 75%, hallás 13%, tapintás 6%, szaglás 3%, ízlelés 3%).

Van, aki auditív, más vizuális, megint más kinesztetikus „típus”. Azok az oktatási formák, amelyekre jellemző, hogy mindenkinek egyszerre magyaráznak el mindent, csak azoknak a számára biztosítanak kedvező tanulási környezetet, akik a hallás útján könnyebben, gyorsabban tanulnak. A kinesztetikus, vagyis a mozgásra, tapintásra támaszkodó tanulási stílus szorult a leginkább hátrányba a mi társadalmi körülményeink között. Pedig például azokat, akik hangosan olvasva tudnak tanulni, a szájmozgásuk is segíti a tananyag rögzítésében.

A domináns (meghatározó, jellemző) tanulási stílusok személyenként változnak. Ez azt jelenti, hogy az egyik diák az egyik módszer segítségével, pl. a felfedezéses tanulással tud a legjobban tanulni, míg egy másik nem.

Ha megismertük a tanulók egyéni tanulási stílusát, és arra felhívtuk az ő figyelmüket is, azzal támogathatjuk őket a legjobban, ha olyan tervet és tanulási eljárásokat segítünk kialakítani bennük, amelyek összhangban állnak a legfontosabb tanulási stílusukkal.

1. Ha valaki konkrét tapasztalatok alapján tanul a leghatékonyabban, bátran alapozhat a saját tapasztalataira, megfigyeléseire, a kipróbált eljárásokra, de megszerezheti a tudást olvasmányok, hivatkozott példák segítségével is.
2. Ha az elméleti megközelítések a legkedvezőbb hatásúak a számára, akkor lehetőséget kaphat az információ megszerzéséhez, összegyűjtéséhez az előadások során, tanulmányok készítésével, a tanultak azonnali kipróbálásának lehetőségével, hasonló dolgok összekapcsolásával, megfigyeléssel.
3. Ha a cselekvő típusú tanulási formák segítségével jut a tanuló hamarabb eredményre, biztosítania kell önmagának a kipróbálás lehetőségét, az elméleti dolgok cselekvésre fordítását – ha ez egyedül nem megy, akkor eleinte különösen erősen a tanár támogató segítségével.
4. Ha valaki megfigyeléssel tanul jobban, újságok, párbeszédek, ötletbörze alkalmazása segíti a tanulását.

Jó tudni a pedagógusnak!

Természetesen minden módszer akkor hatásos, ha megjelenik a tanulás minden szakaszában: a megfigyelésben, a megjegyzésben, az ismétlésekben, az ismétlések számában, az alkalmazásban is.

A leggyakoribb persze a verbális (szóbeli) tanulás. Ez a tanulásnak egy olyan, csakis emberhez kötött formája, amely esetén a szavak segítségével jutunk új információkhoz.

Az eredményesség érdekében javasoljuk tanítványainknak, hogy váltsanak stratégiát – váltogassanak olyan módszert, amelyet a leginkább önmagukhoz illőnek találnak.

A megismert tanulási stílus és a hozzá jól megválasztott tanulási eljárások közül mindegyik egyformán fontos, kiegészítik egymást. A tanulók természetesen többféle módszert is alkalmasnak találhatnak a maguk számára – sőt, helyzetektől is függ, ki melyiket használja közülük. Gyakran fogják tapasztalni a kínai közmondás igazságát: egy kép többet jelent, mint ezer szó.

Az egyéni sajátosságokhoz leginkább alkalmazkodó tanulási stratégia

A tanulási stílusok ismeretében tekintsük át a tanulási stratégiákat. Nemcsak megismertetésük, hanem kipróbáltatásuk, gyakoroltatásuk is lényeges. A következő alfejezetben sokféle játékot ajánlunk az aktivizálásukra.

Tanulási stratégiák

Előzetes áttekintés

Mielőtt tanítványaink hozzákezdenek a tanuláshoz, tekintsék át a szöveg bevezetőjét, összefoglalását, alcímeit, bekezdéseit. Ez azért hasznos, mert a fejezetcímeket olvasva, azokon elgondolkodva megismerhetik a tananyag szókincsét, kapnak egy előzetes áttekintési lehetőséget. Ez utóbbi azért jó, mert nem kell minden egyes új oldalnál kicsit feszülten így sóhajtani: „jaj, mennyi lehet még hátra?”, hiszen arról kaptak már egy körülbelüli képet. Így az állandó önsürgetés nem növeli a bennük lévő feszültséget, teljes erővel oda tudnak figyelni a tananyagra.

Ezzel a módszerrel a tanulók önkéntelenül egy intellektuális hálót alkotnak, amely támpontot ad az emlékezetüknek a rögzítéshez.

Kérdések alkotása

A tanulók feladata, hogy a leíró jellegű tananyagot kérdésekké alakítsák.

Tanulás közben ez a módszer úgy működik, hogy amikor egy-egy tanulásra kijelölt szakaszt (rövidet, közepeset, kicsit hosszabbat) előzetesen áttekintettek, majd elolvastak, akkor azt kérdésekké alakítják. Vagyis kérdéseket tesznek fel magunknak az olvasottakkal kapcsolatban.

A kérdések elősegítik, hogy passzív olvasóból aktív olvasóvá váljanak. Azért is jó, hogy kérdéseik vannak, mert valószínűleg ezekkel a kérdésekkel fognak majd találkozni a teszteknél, a záróvizsgánál.

Elolvasás

Olvassák el újra az adott tananyagrészt. Most már az legyen a cél, hogy az előző szakaszban feltett kérdésekre választ tudjanak adni.

A válaszok megfogalmazása során vázlatot kapnak a tananyagról, használják a tankönyv kifejezéseit, kimondják az addig érthetetlennek bizonyuló szövegeket, gyakorlatot szereznek a felidézéshez.

Az olvasott információk átgondolása

Még ne csukják be a könyvet. Adjanak maguknak időt arra, hogy összekapcsolják a tanultakat korábbi ismereteikkel. Mondjanak ki magukban olyan fogalmakat (esetleg írják is le őket), amelyekről könnyen eszükbe jutnak az olvasottak.

Ilyenkor fogalmak társításával segítenek az emlékezetüknek.

Felidézés

A tanulók az emlékezetünkre támaszkodva próbáljanak a feltett kérdésekre választ adni. Ezt már megtehetik úgy is, hogy közben pakolni kezdenek, de később, hazafelé utazva a buszon is hasznos lehet.

Ha a felidézéssel valamelyik tanulónak sok problémája volt, tegyen még egy kísérletet a tananyag végiggondolására – akár tanári segítséggel is.

Ismétlő áttekintés

Komoly segítség a tanulók számára az ismétlő áttekintés. Ezt nyugodtan halaszthatjuk másnapra, ahol kötelezően kezdhetjük azzal a tanulást (akár a tanórát is), hogy a tanulók újra átnézik az előző nap tanultakat: a fejezetcímek, a kérdések alapján, a felidézés problémáira gondolva azokat a részeket nézzék át először, amelyekkel problémáik voltak.

Ne feledjük: az ismétlések száma lehetőséget ad a mélyebb bevésésre.

A szöveg olvasása

A szöveget lehet némán és hangosan vagy akár „motyogva” is olvasni. Mindenki azt a módszert válassza, amelyik jobban illeszkedik az egyéni tanulási stílusához.

Mondják el maguknak az elolvasott szöveget.

• Először úgy, hogy tartsák meg az írott szöveg mondatszerkezeteit. Ez lehet, hogy nehezebben fog menni.
• Ezt követően mondják el úgy is, hogy fogalmazzák át az eredeti szöveget: a saját szavaikat, stílusukat használják.

Olvassák el újra a szöveget.

Akkor lesznek sikeresek, ha most már jobban értik az elolvasottakat vagy meg is tudják jegyezni a tanultak lényegét.

A szöveg visszahallgatása – látás és hallás együttes alkalmazása

1. Az elolvasott vagy elmondott szövegről készítsenek magnófelvételt és játsszák vissza. Olvassák és hallgassák a szöveget. Ha hiba van a magnófelvételben, javítsanak rajta. Az eljárást addig ismételjék, amíg képesek lesznek az önálló felidézésre.
2. A tanulók mondják el a problémás szöveget egyik társuknak. Ilyenkor akár a kezükben is tarthatják a könyvet, de ne olvassák fel, hanem bele-belepillantva magyarázzák el a hallgatónak. Beszélgessenek vele a tanultakról. Próbálják meg úgy is, hogy nem pillantanak bele a könyvükbe.
3. A tanulók alkossanak csoportokat és beszélgessenek társaikkal a tanult információról. Ez a leghatásosabb – de csak akkor, ha valóban konkrét dolgokról beszélnek, ha valóban magyaráznak egymásnak.

Ismétlés

Minden egyes tanulásnál szükség van ismétlésre. Minél nehezebb a tananyag, annál többször – használva a fenti tudást, tanult trükköket. Az első ismétlés legyen a tanulást követő napon. Ezután is kell ismételni, kicsit hosszabb szüneteket tartva az ismétlések között. Minél nagyobb az ismétlések száma, annál könnyebben megy – akár később, hosszú évek távolából is – a felidézés.

Ismeretlen szó meghatározása

A szakmai nyelvben gyakori az ismeretlen szavak vagy akár az idegen szavak használata. Ilyenkor segít, ha a tanulók alaposan átvizsgálják azt a szövegkörnyezetet, amelyben az „idegenséget, érthetetlenséget” érzékelték.

Nézzék meg az ismeretlen szó jelentését a lexikonban, írják le, tanulják meg, mondják el másoknak. Ezt követően elemezzék részletesebben az ismeretlen vagy idegen szót tartalmazó mondatot.

A rögzítés segítése – visszalapozás

Tanulás közben mindig szakítsunk időt arra, hogy olyan helyzeteket teremtsünk a tanulók számára, amikor visszalapozhatnak a könyvben a korábban tárgyalt fejezetrészekhez. (Ne csak a dolgozatra való felkészülésnél tegyék meg!) Rövidesen ez lesz a tanulás legszebb része: könnyebben megy minden, itt élnek meg sikereket, az is elképzelhető, hogy ekkor értik meg az eddig csak bemagolt összefüggéseket.

A tankönyv aktív használata

Hogy mit akarunk ezzel mondani? Bizony azt, hogy a tankönyvbe beleírhatnak, jelzéseket tehetnek a tanulók. Azzal, hogy aláhúzzák az általuk fontosabbnak tartott részeket, segítenek a szemüknek és a kezüknek a tanulásban és a felidézésben azzal, hogy a lényeges részek látványát is megpróbálják rögzíteni. Hasznos lesz ez az ismétléskor is.

Parafrazeálás

Ezt az eljárás használható a szabályok megtanulásánál, a lecke megértésénél.

Azt jelenti, hogy az egyes mondatokat, szövegrészeket a tanulók átfogalmazzák, de ugyanolyan konkrétsági szinten. Például több rövid mondatot használnak a fogalom leírására. Vagy más szavakkal, kifejezésekkel értelmezik az adott anyagrészt.

Azt is megtehetik, hogy a mondatok más sorrendjével segítenek magunkon – segítik az értelmezést. Ebben az is elképzelhető, hogy tanári segítséget adunk.

Kulcsfogalmak kiírása

Ezek nem feltétlenül idegen szavak. Egy tananyagrész megismerése után a tanulók egy kisebb papírdarabra írják le azokat a kulcsfogalmakat, amelyekről többféle dolog is könnyen eszünkbe jut. (Ezt akár házi feladatnak is adhatjuk!) A papírlap arra is alkalmas, hogy néha rápillantva, elmondják magukban azt, ami eszükbe jut róla. Kiválóan orientál abba az irányba is, hogy mi az, amit teljes mértékben újra kell tanulni, de segít az idegen szavak memorizálásában is.

Kulcsfogalmak definíciója

Az is előfordulhat, hogy a kulcsfogalmak önmagukban nem segítenek a tanulóknak sem a megtanulásban, sem a felidézésben. Ilyenkor írják le a leglényegesebb fogalmakat és írják melléjük az egy vagy néhány rövid mondatos meghatározásukat, jelentésüket is.

A leírások

A gyakran emlegetett leírásoknak nem mindig csak szavakat, mondatokat kell tartalmazniuk. Lehetnek ezek aláhúzott, bekeretezett szövegek, de nyilak, rajzok, betűk, számok, egyéni jelek is. Sokat fog segíteni az emlékezésben a színek használata.

A fogalmak közötti kapcsolatok megkeresése és ennek diagramszerű feljegyzése

Jó és hatásos tanulási módszer.

A tanulók képességeinek fejlesztése

A tanuláshoz sokféle képesség szükséges. Ezek közül a számunkra legfontosabbak: a figyelem, az emlékezet, a kreativitás (a reproduktív és az alkotó képzelet) és a gondolkodás.

A figyelem

A figyelem minden szempontból kiemelt szerephez jut a tanulásban. Valamennyi aspektusa – terjedelme, minősége, felébreszthetősége, megtarthatósága, fókuszálása stb. – fejlesztést igényel. Olyan tanulókkal kell számolni, akiknek a figyelme nehezen ébreszthető fel, még nehezebb megtartani, a madárfütty is eltereli és gyakran már pár perc után is elfárad, ellanyhul. Egy ideig a figyelem fenntartható, ha a fárasztó aktivizálás helyett a játékos feladatok, a strukturált, változatos, érdekes programok a spontán figyelmet segítenek fenntartani. Gyakran már akkor is jó eredményről (sikerről) beszélhetünk, ha elértük, hogy a tanuló mintegy tízpercnyi, jó minőségű figyelemmel követi a tanulási folyamatot, vesz részt a munkában.

A memória fejlesztése

Folytatása a cikkben