Az oltatlan gyermekek egészségesebbek

Most már hivatalosan is bizonyított: az oltás káros az egészségre. Az oltott gyermekeknek és fiatalkorúaknak sokszorosan több allergiájuk van, gyakrabban szenvednek fejlõdési zavarokban, lényegesen több fertõzésben és több krónikus betegségben. A felelõsségteljes szülõk tájékozódnak és nem hagyják beoltatni gyermekeiket!

2003. május és 2006. május között a legfelsõbb német egészségügyi hatóság, a Robert Koch Intézet KiGGS néven egy nagy tanulmányt végzett, ami 17.641 0 és 17 év közötti gyermek és fiatalkorú testi és lelki egészségét vizsgálta meg. A gyermekeknek és szüleiknek elõször egy terjedelmes kérdõívet kellett kitölteniük. A második részben egy orvos interjúvolta õket, majd vér- és vizeletvizsgálatot végeztek. Amennyiben rendelkezésre álltak, az oltási könyveket is lefénymásolták. A végén minden résztvevõhöz kb. 1.500 adatérték állt rendelkezésre. Ez összességében több mint 26 millió értéket jelent.

Már a tanulmány végzése közben újra és újra kiemelték az intézkedés fontosságát. Az adatok kiértékelésével a mai gyermekek és fiatalkorúak egészségével és az ezt érintõ lehetséges befolyásolási tényezõkkel kapcsolatos átfogó ismeretekhez szerettek volna jutni. Ez lenne az alapja annak, hogy tovább javítható legyen a gyermekek és fiatalkorúak egészsége. Nagyon kíváncsiak voltunk az eredményekre, mivel már ekkor ismeretes volt, hogy az oltásokkal kapcsolatos kérdések is el fognak hangzani.

A Szövetségi Egészségügyi Lap dupla kiadásában már egy évvel a tanulmány befejezése után több mint 900 oldalon mutatták be a nyilvánosságnak az eredményeket. Idõközben hozzávetõleg 200, a KIGGS-tanulmány kiértékeléseit és felismeréseit érintõ tudományos publikáció áll rendelkezésre. Az oltási státusz és az egészség közötti összefüggést azonban teljesen kihagyták. Még a nyilvánosságban gyakran vita tárgyát képezõ "Oltások, mint az allergia kiváltói" témát sem említették. Kilátásba helyezték azonban, hogy a tanulmány nyers adatait "public use file" formájában bocsátják az érdeklõdõk rendelkezésére. Nagyon örültem, amikor 2009. elején valóban megrendelhettem és 90 euró ellenében tényleg meg is kaptam ezt az adatbank kivonatot. Az utolsó pillanatig aggályaim voltak amiatt, hogy majd egyszerûen elutasítják a kérelmemet, fõleg, mivel az ûrlapon õszintén leírtam, hogy mi a célom az adatokkal. Aki ismer engem, az tudja, hogy szeretem a matematikát, a számokat, a logikus összefüggéseket és a nagy kihívásokat. 2009 tavasza óta foglalkoztam az adatokkal, hogy újra és újra új összefüggéseket hámozhassak ki belõlük, majd nyilvánosságra hozhassam õket.

Eredményeim 2009. júniusában történõ elsõ publikálása után a Robert Koch Intézet élesen támadott engem. A kiértékeléseim szerintük durva hibákat és szakmai tévedéseket tartalmaznak. Szerintük az általam publikált összefüggések közül egyik sem stimmelt. Közölték, hogy dolgoznak a sajtójogi helyreigazításon. Ezt 2010 közepéig a „Deutsches Ärzteblatt" nevû szakfolyóiratban kívánták publikálni. A mai napig semmi hasonlóra nem került sor. A felvilágosodott olvasó fantáziájára van bízva, hogy az egyik legfelsõbb német szövetségi egészségügyi hatóság mely okból támad meg ennyire etikátlanul egy õszinte és nyílt felvilágosító munkát végzõ személyt, ezután pedig adós marad állításai bizonyításával. Idõközben meg vagyok gyõzõdve arról, hogy olyan szakaszba érkezünk, ahol egy profitéhes gyógyszeripar és annak cinkostársai által okozott károkat már nem lehet eltussolni.

Ebbe a kategóriába tartoznak az un. TOKEN-tanulmány eredményei is, amelyet szintén a Robert Koch Intézet ügyvitele mellett végeztek. Miután a 9. héttõl (!!) minden csecsemõnek többször beadott 6-szoros oltóanyagok a halálesetek gyakorisága miatt váltak szóbeszéd tárgyává, minden 2005-2008 között az elsõ két életévben bekövetkezett tisztázatlan halálesetet megvizsgálták oltási összefüggések tekintetében. Az eredményeket eredetileg 2008. végéig hozták volna nyilvánosságra. Ezzel a témával kapcsolatosan a mai napig nem jelent meg egyetlen publikáció sem. Az idei év tavaszán ráadásul ok megnevezése nélkül röviddel a rendezvény megkezdése elõtt lemondtak egy szakkonferenciára meghírdetett elõadást is. A továbbiakban lehetséges magyaráza-tokkal szolgálok azokra az okokra, melyek következtében az oltóanyagok ilyen szörnyû károkat okozhatnak. A rendkívüli késedelmek okairól csupán spekulálni lehet. Az a körülmény azonban, hogy a két 6-szoros oltóanyag gyártói vállalták a tanulmány finanszírozásának oroszlánrészét, minden bizonnyal nem járult hozzá semlegességükhöz.

De most térjünk vissza a KiGGS-tanulmánnyal foglalkozó kiértékelésemhez. Elõször úgy tûnt, hogy nem tudok zöld ágra vergõdni. Az adatokhoz mellékelt leírás inkonzisztens volt és nem elég részletes. Az eredmények meghamisítása céljából ebben a tanulmányban is újra megpróbálták egy kalap alá venni az elhanyagolt vagy nagyon beteges, ezért kevésbé oltott gyermekeket és a tudatosan oltatlan vagy differenciáltan oltott gyermekeket. Ezzel persze számoltam. Néhány nap fáradozás után azonban kicsit elhagyott a bátorság, mert az oltás kérdésével kapcsolatban a tanulmány végén túl sok értékes választ távolítottak el az adatállományból.

Az orvosi interjú oltási kérdésekkel foglalkozó két oldalán feltett kérdésekre adott válaszok teljesen hiányoztak.
Például eltávolították a nyilvános adatállományból az alábbi kérdésekre adott válaszokat „Milyen okai voltak annak, hogy a gyermekeit nem oltatta be?" vagy „Elõfordult, hogy gyermeke rosszul tolerált egy oltást?".
Ezekkel a válaszokkal pontosabban lehetett volna differenciálni a tudatosan nem és csekély mértékben oltott, valamint a betegség vagy slamposság miatt még nem oltott gyermekek között. Erre a differenciálásra azért lett
volna szükség, mert a beteges és ezért kevésbé vagy egyáltalán nem oltott gyermekek rontják a tudatosan nem oltott és egészségtõl kicsattanó gyermekek statisztikáját. Ebben az idõpontban a hiányos adatokból már ennek ellenére megkaptam az elsõ világos utalásokat arra, hogy ebben az átfogó tanulmányban az oltatlan gyermekek és fiatalkorúak jobb egészségi állapotára vonatkozó fontos eredmények találhatók.
Mivel azonban minden megvizsgált gyermeknél megvan adva az adatállományban az egyes oltások pontos száma, az említett nehézségek ellenére is váratlanul világos és egyértelmû összefüggéseket prezentálhattam.
Az oltási státusz és az egészség között fennálló összefüggések némelyike statisztikai szempontból is szignifikáns ill. rendkívül szignifikáns. Ez azt jelenti, hogy annak a valószínûsége, hogy ezt az összefüggést egy tévedés miatt csupán véletlenül találták meg, 5 ill. 1%-ot tesz ki. Ez a tévedési valószínûség a statisztikában a kifejezõerõ minõségének mérõszámaként szolgál.

Mindenki, aki allergiás beteget ismer, illetve aki önmaga érintett, tudja, hogy ez a krónikus betegség az életminõség csökkenésével jár. Már évtizedek óta tudott, hogy az oltások mellékhatásaként jelentkeznek allergiás panaszok. Egy tapasztalt homeopata orvos az általam szervezett 1. Oltáskritikus Konferencián 1997-ben beszámolt arról, hogy a szénanátha eseteirõl elõször csak a himlõoltás bevezetése óta számolnak be. További történelmi kutatások eredményeképp kiderült, hogy mindig ott, ahol oltottak, röviddel utána járványszerûen törtek ki az allergiák. A vehemens oltástámogatóktól és az egészségügyi hatóságoktól az utóbbi idõben egyre gyakrabban olvashatjuk azt a valótlanságot, hogy az oltások még védenének is az allergia ellen. Az NDK-ban ugyanis oltási kötelezettség állt fenn és ott jóval ritkábbak voltak az allergiák. Megbízható forrásokból tudom, hogy az NDK-ban az allergiás gyermekeket egyáltalán nem, illetve nagyon visszafogottan oltották, mivel ismerték ezeket az összefüggéseket!
A kiértékelés során kíváncsian összpontosítottam elsõsorban ezekre az összefüggésekre és csodálatos bizonyítékokat kaptam.

Az oltott gyermekek majdnem kétszer olyan gyakran szenvednek atópiás ekcémában (neurodermitis), több mint kétszer olyan gyakran szénanáthában, és ötször olyan gyakran nikkelallergiában, mint az oltatlan gyermekek.
A különbségek még nagyobbak lennének, ha most az oltatlan gyermekek csoportjából kiszûrhetnénk a nagyon beteg és ezért oltatlan gyermekeket.

1. ábra: Az allergiák és az oltások közötti összefüggések

Sajnálatos az a tény is, hogy azon gyermekek csoportja, akiknél teljesen hiányoztak az oltási adatok - majdnem 7% - meglehetõsen nagy. Ebben a csoportban feltehetõen sok tudatosan nem vagy csekély mértékben oltott gyermek is megbújik. Nyilván azért tagadták meg az oltásokra vonatkozó kérdésekre való válaszadást, hogy ne kerüljenek kellemetlen helyzetbe a tanulmányt végzõ orvosokkal. A szülõk effajta beállítottsága érthetõ, hisz a tanulmányt végzõ orvosok a szülõket közvetlenül a helyszínen nyomás alá helyezték, hogy pótolják a fennálló oltási hiányosságokat. Mi, az oltatlan gyermekek szülei ismerjük az efféle félelemkeltéssel való nyomásgyakorlást. A kiértékeléseim e téren hatásos ellenérvekkel fognak szolgálni.

További meglepetés voltak számomra az oltásonként és szociális rétegenként eltérõ oltási kvóták. A várakozásoknak megfelelõen a tetanuszoltás volt a legritkábban, a rubeolaoltás pedig a leggyakrabban elutasított oltás.
A tanulmány 9 gyermekkori oltást foglalt magába: a rendszerint 6-szoros kombinált oltásként beadott tetanusz, diftéria, polio (gyermekbénulás), HIB (bakteriális agyhártyagyulladás), pertussis (szamárköhögés), hepatitis B (sárgaság) elleni oltásokat, valamint a rendszerint 3-szoros kombinált oltásként beadott kanyaró-, mumpsz- és rubeolaoltásokat, melyeket manapság 4-szeres oltásként bárányhimlõ elleni oltással kombináltan adnak be.
Az oltási kvótákban mutatkozó eltérések világosan jelzik, hogy az oltási döntés gyakran egy teljesen tudatos folyamat és számos középút van a teljesen oltott és egyáltalán nem oltott között. Ezek az egyéni utak a szülõk számára egyre nehezebbé válnak, mivel szinte már csak kombinált oltóanyagok állnak rendelkezésre, amelyek csak a teljesen, vagy egyáltalán nem lehetõségét hagyják meg. Ennek a teljesen tudatosan hozott egyéni döntésnek a bizonyítása fontos érv azzal az általános szemrehányással szemben, miszerint gyermekeinket elhanyagoljuk, vagy felelõtlenek vagyunk, illetve belefáradtunk az oltásokba. Végsõ soron az alaptörvényben benne foglaltatik gyermekeink nevelésének és ápolásának joga, amit újra erõsebben kell magunknak követelni. Ez biztosítja nekünk a legjobb érveket! Mi, szülõk pontosan tudjuk, hogy mi jó a gyermekeinknek, és hogy mi mit akarunk.

A tanulmányban résztvevõ 17.641 személybõl 217 nem volt beoltva tetanusz ellen, ami azoknak az 1,32%-át teszi ki, akik oltási könyvet mutattak be vagy megadták, hogy tudatosan nem rendelkeznek ilyennel. Itt egy olyan súlyozási tényezõt veszek figyelembe, amit azért alkalmaztak a tanulmány végzése során, hogy kiegyenlítsék azokat az esetleges torzításokat, melyek pl. a randomizáltan kiválasztott résztvevõk részt nem vétele miatt jelentkeztek.
Példaként választom itt ki a tetanuszt, mivel számos szülõ ettõl a betegségtõl fél a legjobban. Ha az oltatlan gyermekek kvótáját átlagoljuk minden német gyermekre és fiatalkorúra, akkor 1 és 17 év között jóval több, mint 100.000 gyermek és fiatalkorú nincs beoltva tetanusz ellen. Ennek ellenére ebben a korcsoportban már évtizedek óta egyetlen haláleset sem fordult elõ Németországban. Az a kevés gyermek, aki a kórházi statisztikák szerint minden évben megbetegszik (4 - 0 gyermek/év), sikeres kórházi kezelést kap. A megbetegedett gyermekek oltási státusza ismeretlen. A megbetegedettek között minden bizonnyal vannak oltott gyermekek is.

Egyébként a tanulmányban részt vett 1.779 olyan gyermek, aki életében már több mint 30 oltást kapott, mindezt természetesen kombinált oltóanyagokban elrejtve. A 10 és 17 év közötti gyermekek és fiatalkorúak átlagosan majdnem 23 oltást kaptak. Egy számomra abszolút ijesztõ elképzelés, fõleg ha figyelembe vesszük az oltóanyagokban rejlõ olyan adalékanyagokat is, mint a tartósítószereket, a tenzideket (zsírban oldódó szubsztanciák, melyeket mosószerekben is alkalmaznak), az alumíniumot és az antibiotikumokat. Véleményem szerint ezek az adalékanyagok, amelyek az oltások után jelentkezõ mellékhatások nagyrészéért felelõsek, gyakorlatilag nem képezték kutatás tárgyát és sajnos a betegtájékoztatókban is alig szerepelnek.

A korábban szokásos higany (thiomersal, Labant Csaba) helyett, amit az oltóanyagok tartósítószerként tartalmaztak, néhány éve fenoxietanolt alkalmaznak. Ezt a vegyi anyagot többek között halak elaltatásához és kozmetikumok tartósításához alkalmazzák. A kozmetikumgyártók adatbankjaiból kivehetõ, hogy a fenoxietanol esetében ismert ténynek számít az allergia, a bõrkiütés, az idegbetegségek, az immunrendszeri problémák és a szervkárosodások, az állatkísérletekbõl pedig génkárosodások ismeretesek, mindemellett fennáll a rákkeltõ hatás gyanúja is. A biztonsági adatlapban az szerepel, hogy a vegyszer nem juthat sem a háztartási hulladékok közé, sem a talajvízbe. De minden 9 hétnél idõsebb csecsemõnek négy alkalommal két és fél milligrammot kell befecskendezni! A szakirodalom ismerteti egy másfél éves kisgyermek esetét, akinél egy oltóanyag erre az adalékra visszavezethetõ súlyos allergiás reakciót váltott ki.
Különösen kritikusnak tekinthetõ az említett adalékanyag esetében az, hogy az európai engedélyezési hivatalnál az említett adalékanyag a részletes angol dokumentációban ugyan fajtáját és mennyiségét tekintve fel van tüntetve, az oltóanyag csomagolásában található német terméktájékoztatóból és az orvosoknak szóló részletesebb szaktájékoztatóból azonban teljesen hiányoznak az erre vonatkozó utalások! Ez csak azzal magyarázható meg, hogy ezt az adalékanyagot Németországban nem kell feltüntetni, holott a gyártó Ausztráliának szánt terméktájékoztatója igenis tartalmazza ezeket az adatokat!

(Labant Csaba: Mi is tapasztaltunk hasonló anomáliákat a GSK oltóanyagai kapcsán: a gyártó amerikai honlapján feltüntette a hirtelen csecsemõhalált, mint alkalmazás során tapasztalt mellékhatást, a magyar betegtájékoztatóban ennek nyoma sem volt! Ugyancsak az amerikai adatok szerint nem viszsgálták a vakcina rákkeltõ, meddõséget okozó, valamint mutagén hatását, miközben ezt a magyar felhasználókkal nem közölték. )

Megválaszolatlan marad az a kérdés, hogy egy német orvos hogyan tudja átfogóan felvilágosítani a pácienst illetve annak szüleit, ha a gyártó ilyen fontos információit a hatóságok áldásával elrejt elõle. Elégtelen felvilágosítás mellett a szülõk nem képesek jogszerûen hozzájárulni az oltáshoz, az orvos pedig jogi szemszögbõl nézve testi sértést követ el. Így tekintve az orvosok bûncselekményre bújtanak fel.

Ha figyelembe vesszük, hogy ez és számos más további adalékanyag nincs is deklarálva és az oltóanyag engedélyezése során vagy azt követõen sem vizsgálják meg, nem kell csodálkozni azon, hogy az oltásokat egyre gyakrabban hozzák összefüggésbe ideg-, szerv- és immunrendszeri károsodásokkal és számos összefüggés teljesen ismeretlen.
A gyermekek és fiatalkorúak egészségének további aspektusát képezik az agyfejlõdésben jelentkezõ zavarok. Már évtizedek óta tudunk itt is olyan kompetens kritikusokról, akik összefüggéseket látnak az agy minden lehetséges kis és nagy megbetegedése és az oltások között. Az agy az élet elsõ nagyon fontos hónapjaiban és éveiben végbemenõ érését az oltások tartósan károsítják. Mindeddig nem álltak rendelkezésre elfogadható bizonyítékok.
A hiperaktivitással járó vagy anélkül jelentkezõ figyelemhiány szindróma (ADHS) a gyermek- és kamaszkor egyik növekvõ számban jelentkezõ feltûnõ jelensége, amit a hagyományos orvostudomány gyakran drogokkal kezel. A gyermekeknél és kamaszkorúaknál egyre gyakrabban diagnosztizálnak tanulási és fejlõdési zavarokat, amelyeket minden lehetséges gyógyszerrel és terápiával kezelnek.
Annál fontosabb itt is a tanulmány kiértékelésébõl származó visszaigazolás, miszerint a korai és gyakori oltás káros hatással van az agy fejlõdésére. Az oltási életkort pedig egyre elõrébb hozzák. Németországban az ajánlások szerint oltott csecsemõk a 8. hét után, az USA-ban 6 héttel a születés után kapják az elsõ nagy oltási adagot (6-szoros). (Labant Csaba: Magyarországon pedig közvetlenül a születés után! )

Egy ilyen apró teremtménynek az oltás utáni elviselhetetlen pokoli kínokra és fájdalmakra az az egyetlen lehetõsége, hogy harsányan és tartósan sírjon. Ezt a sírást a szakirodalomban "cri encephalique"-nak nevezik (velõtrázó, éles sikítás), ami az oltások után jelentkezõ ismert mellékhatásnak számít. Az engedélyezésekhez szükséges tanulmányokból rendszerint kiválogatják az olyan csecsemõket, akik az elsõ vagy második oltás után ilyen feltûnõ magatartást tanúsítanak és szokatlanul sírnak.
A legsúlyosabb oltáskárosodások leírásaiból tudom, hogy az anyáknak már az elsõ oltás után feltûnt ez a velõtrázó és gyakran órákig tartó sírás. Az ezt követõ konzultációkon a gyermekorvos nem ritkán hisztérikusnak tartja az anyát, rendszabályozza és folytatja az oltások beadását. Ez súlyos mûhiba! Minden oltóanyag betegtájékoztatójában szerepel, hogy összeférhetetlenségi reakciók után tilos folytatni az oltások beadását! A második vagy harmadik oltás után pedig epilepsziás rohamok lépnek fel.

Az egyik legnevesebb német oltáskritikus Dr. Buchwald az elõadásaiban már régóta beszámol arról, hogy az oltások következtében feltûnõen gyakran figyeli meg a látóidegek enyhe károsodását, melyek ugyebár már agyidegek is. A gyermekkori oltóanyagok betegtájékoztatójában ráadásul kifejezetten szerepel mellékhatásként a látóidegek károsodása. Így nem csoda, hogy az oltatlan gyermekeknek ritkábban van szükségük szemüvegre. Újra és újra emberek vakulnak meg oltás után, anélkül, hogy más okot találhatnánk rá, mint az elõzetes oltást.
Az oltott gyermekek gyakrabban hordanak szemüveget, gyakrabban szenvednek figyelemhiány szindrómában és háromszor olyan gyakran kell beszédterápiára járniuk logopédushoz.

2. ábra: Az agy fejlõdési zavarai és az oltások közötti összefüggések

Ha már tudjuk, hogy az oltott gyermekek gyakrabban szenvednek allergiában és deficittel rendelkeznek az agy fejlõdése terén, akkor vajon cserébe legalább jobban védettek a fertõzõ betegségek ellen és ezért egészségesebbek?

A fertõzõ betegségekre való hajlam az oltások következtében nõ, mégpedig függetlenül attól, hogy gyomor-bélfertõzésekrõl vagy egyszerû megfázásokról van szó. Mivel az adatállományban nem csak az az információ szerepelt, hogy a gyermek megkapott-e egy bizonyos oltást, hanem a beadott oltások pontos száma is, a beadott oltási dózisokra és az elõzõ évi fertõzések átlagos száma közötti lehetséges összefüggésre vonatkozóan pontosabb kiértékelés volt lehetséges.
Minél több oltás, annál nagyobb a gyermekek fertõzésre való hajlama. A gyógyszeripar szemszögébõl nézve ez az oltások igencsak kívánatos mellékhatása, hisz így egyszerûen megteremthetik maguknak a fertõzések kezelésére gyártott gyógyszerek új piacait. Ez a hatás azzal a stresszel magyarázható meg, amelynek az immunrendszer az oltások miatt van kitéve és az emiatt kialakuló fokozottabb fertõzõdésre való hajlammal.
Lényegesen gyakrabban érintettek az oltott gyermekek az olyan komoly fertõzésekben is, mint a tüdõ- vagy a középfülgyulladás. Az oltatlan gyermekeknek a 7,75%-a szenvedett már tüdõgyulladásban, az oltott gyermekeknél ez az arány 11,07%. Fájdalmas középfülgyulladásban már az oltatlan gyermekek 39,62 %-a szenvedett, míg az oltottaknál ez az arány 53,46 %.

3. ábra: A tavalyi fertõzések oltások számára vonatkoztatott átlagos száma

Az oltott gyermekek több mint 5 %-a szenved scoliózisban, ami a gerincoszlop oldalirányú görbülését (gerincferdülés) jelenti. Most persze biztosan felteszi magának azt a kérdést, hogy ennek mi köze az oltásokhoz. A scoliózis okaként idegrendszeri betegségeket, ún. neuropátiákat is emlegetnek, amelyek szinte minden oltóanyag betegtájékoztatójában szerepelnek. Ennek során úgymond félreprogramozódnak a gerinc melletti izmok, így a tartósan helytelen izomfeszülés következtében a csigolyák idõvel deformálódnak. Az oltatlan gyermekek csoportjában egyébként egyetlen scoliózisos eset sem fordult elõ.

4. ábra: Az oltások és a súlyos betegségek közötti összefüggések

Megrázó ebben az összefüggésben az, hogy errõl az összefüggés eddig egyáltalán nem tudtak, így ebbõl kifolyólag egy tanulmányban sem végeztek ezzel kapcsolatos kutatásokat. A statisztika szempontjából ez azonban olyan kifejezõ erõvel bír, hogy "rendkívül szignifikánsnak" kell neveznünk.
Az oltott gyermekek és fiatalkorúak esetében jóval nagyobb a kockázata annak, hogy tüdõ- vagy középfülgyulladásban betegedjenek meg, a gyermekek több mint 5%-a szenved gerincferdülésben, míg az oltatla-noknál egyetlen eset sem fordult elõ.
Mind a vírusos betegségek, mint pl. a bárányhimlõ esetében, amelyek ellen- vagy mondjuk inkább helyesebben, amelyekért? - csak nemrég oltanak, de a bakteriális eredetû megbetegedések, mint a skarlát vagy a szalmonellás hasmenés esetében is bizonyítható, hogy az oltatlan gyermekek lényegesen ellenállóbbak.

Az oltott gyermekek lényegesen nagyobb hajlamot mutatnak az olyan fertõzésekkel szemben, mint pl. a bárányhimlõ, a skarlát és a szalmonellás hasmenés, mivel az oltások károsítják a szervezet védekezõrendszerét.
A figyelmes és tapasztalt szülõk és terapeuták ezeket az összefüggéseket már évtizedek óta megfigyelhették. Így nem kell csodálkozni azon, hogy minél kevesebb az oltás, annál több testvér van egy családban.
Az oltatlan gyermekeknek a mindenkori korcsoporttól függõen átlagosan akár egy harmaddal több testvérük is van.
A magasabb végzettséggel rendelkezõ anyáknak könnyebb foglalkozniuk az oltás témájával, mivel az információk bonyolult szaknyelven vannak megírva. Minél magasabb az anyák iskolai végzettsége, annál kevesebb oltást adatnak be gyermekeiknek. Természetesen az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezõ anyákat nem tartom felelõtlenebbnek. Rendkívül sajnálom, hogy még mindig túl kevés általánosan érthetõ oltáskritikus információ áll a széles közvélemény rendelkezésére. Úgy tûnik, hogy az apák iskolai végzettsége nem játszik szerepet az oltást érintõ döntések terén. Ezt az utóbbi 14 évben tartott több mint száz elõadásom után sajnos csak igazolni tudom. Az apák csak a hallgatóság töredékét teszik ki. Szívbõl kívánnám, hogy az oltás döntését mindkét szülõ közösen hozza meg és a jövõben egyre több apa foglalkozzon ezzel a fontos témával.

A KiGGS-tanulmány adatainak általam végzett kiértékelésével bizonyított, hogy az oltatlan gyermekek lényegesen jobb egészségnek örvendenek és jobb az ellenállóképességük. De hogyan is néz ki az ún. oltás nyújtotta védelem? Az oltott gyermekek valóban védettek azokkal a betegségekkel szemben, amelyek ellen a mellékhatások magas kockázata mellett beoltják õket? Igen, nyilvánvalóan fennáll egy bizonyos védelem a mindenkori betegséggel szemben. Nem ismeretes azonban, hogy ez a védelem nem csak a kezelõorvosok bizonyos elfogultsága miatt keletkezik-e. Az orvos például egy kanyaró ellen beoltott gyermek esetében hajlamosabb a bõrkiütést egy másik oknak betudni, egy oltatlan gyermeknél pedig hajlamosabb tévesen diagnosztizálni. De most mégis induljunk ki abból, hogy az adatállományból valamennyire megbízható adatok származtathatók.

100 kanyaró ellen nem beoltott gyermek közül hozzávetõelg 10 betegszik meg kanyaróban. A kanyaró ellen beoltott gyermekeknél 100-ból 6 az oltás ellenére megkapja a betegséget. A mumpsz és rubeola esetében hasonló effektusok figyelhetõk meg. Tehát ezek az oltások a tanulmány adatai szerint körülbelül 40%-os védettséget nyújtanak. A kanyaró ellen beoltott gyermekek között, akik ennek ellenére kanyarósak lettek, ráadásul 63 olyan gyermek volt, akik három vagy annál is több kanyaró elleni oltást is kaptak. A gyártók és hatóságok állítása szerint a kanyaró, mumpsz és rubeola elleni oltóanyagok azonban csaknem tökéletes védelmet nyújtanak a betegséggel szemben. Ezek az állítások ellentmondanak a jelen tanulmány keretén belül bizonyított rossz védõhatásnak. Eközben nem zárható ki, hogy a kezelõorvos egy oltott gyermek esetében nem hajlamosabb-e arra, hogy a kanyarót hibásan interpretálja, és fordítva, egy oltatlan gyermeknél inkább téves kanyaró diagnózist állítson fel. Ezzel még rosszabb lenne az oltások védõhatása.

Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy Németországban a kanyaró felmerülésének gyanúja esetén minden oltatlan gyermeket kizárnak az iskolalátogatás alól, mivel állítólag veszélyt jelentenek a többiekre nézve, merthogy az oltott gyermekekkel ellentétben állítólag fertõzõek lehetnek, világossá válik, hogy az emberi jogok és az alkotmány egyenlõségi elvének milyen fokú megsértésérõl van itt szó! Mivel olyan sok oltott gyermek mégis megbetegszik kanyaróban, ez az önkényes megkülönböztetés jogi szempontból rendkívül problémás.

5. ábra: Az oltatlanok és az oltottak megbetegedéseinek összehasonlítása

A tanulmány nem tér ki arra, hogy a gyermekek és fiatalkorúak egészségét mely egyéb tényezõk befolyásolják. A különösen félõs szülõk gyakrabban és korábban oltatják be gyermekeiket, illetve gyakrabban járnak orvoshoz. Holisztikus szemszögbõl nézve azonban pont ez a félelem teszi a gyermekeket különösen hajlamossá a betegségekre. Feltételezhetõ tehát, hogy a rosszabb egészség részben az ilyen kiegészítõ befolyások számlájára írható. A félelem azonban nem csak a szülõk esetében a lehetõ legrosszabb tanácsadó és rossz kiindulási alap ahhoz, hogy egészséges, önmagukért kiálló és minden szempontból ellenállóképes gyermekeket nevelhessenek fel. Azoknak a szülõknek, akik gyermekeiket oltásokkal és a hagyományos orvoslás egyéb intézkedéseivel traktálják, inkább az élethez való saját hozzáállásukat kellene megkérdõjelezniük és segítséget keresniük félelmeik áthidalásához ahelyett, hogy bedõljenek a gyógyszeripar félelemre alapuló marketingjének. Mivel nekem is van négy gyermekem, nagyon jól tudom, hogy állandó és szubtil manipulációval milyen könnyû a szülõkben félelmet kelteni. Ez ellen csak az információ és egy jó adag humor segíthet. Képzeljük csak el, hogy egyre kevesebb ember hagyja magát és gyermekeit beoltatni és nem történik semmi, illetve pont az ellenkezõje, vagyis egyre egészségesebbek leszünk! A gyógyszeripar és az általuk kontrollált hatóságok és politikusok szemszögébõl egy katasztrófa!

A nagy benyomást keltõ tanulmány általam végzett értékelésének összegzése:
Az oltatlan gyermekek minden tekintetben egészségesebbek, mint az oltottak. Erre bizonyítékok találhatók a KiGGS-tanulmány adatanyagában, valamint logikus magyarázatok, melyek az adalékanyagok hatásaiban keresendõk.
Az oltatlan gyermekek és szüleik rágalmazását azonnal le kell állítani, éppúgy a közvetlen és közvetett oltási kényszert, mint pl. az oltatlan gyermekek iskolából való kizárását.
A KiGGS-tanulmánnyal és egyéb témákkal kapcsolatos további és folyamatos információk a www.efi-online.de cím alatti honlapomon találhatók.

A felelõsségteljes szülõk tájékozódnak, és nem engedik beoltani gyermekeiket!

Az adatok forrása:
Public-Use-File KiGGS, Kinder- und Jugend-gesundheitssurvey 2003-2006, Robert Koch-Institut, Berlin 2008.

Fordította: Mozgó Erika

Lektorálta: Labant Csaba

A forrás megjelölésével szabadon terjeszthetõ.