Előző cikkünkben arról számoltunk be, hogyan vitte Dr. Rife sikerre új, rákgyógyító eljárását, mely során16 súlyos betegből 14-et a határidő előtt, kettőt pedig azután gyógyított meg. Az 1934-es klinikai tesztek után elsöprő érdeklődés indult meg az eljárás után, és egyre több neves orvos akart egy saját frekvencia generátort rendelőjébe. Rife és társai később üzleti célból megalapították a „Beam Ray Corporation”-t, mely a készülék hivatalos gyártójává vált. Az egyre terjedő eljárás még több életet mentett meg, s nemcsak rákos megbetegedések kezelésére volt alkalmas, hanem szinte bármilyen betegségre. Ezekbe, a rendelőkbe különbözőbbnél különbözőbb kórral rendelkező betegek látogattak el, kik kivétel nélkül mind meggyógyultak. Azért akadtak olyan esetek, ahol nem segített a frekvenciakezelés, badarság azt állítani, hogy állandóan, és mindig 100%-os volt a sikerráta. Úgy tűnt, már minden sínen van, és emberek százai, sőt ezrei menekülnek meg a halálos kórtól, azonban a sors közbeszólt. Egészen pontosan az AMA. (amerikai orvos társaság), és a gyógyszeripar mocskos, sötét érdekei. Történetesen a már említett társaság lassan felfigyelt Rife diadalmenetére, és az egyre sikeresebb eljárásra, akárcsak a gyógyszeripar. De hogy miért lett volna okuk Rife-nak ártani? A válasz nagyon egyszerű, még egy naivabb olvasó is könnyen rájöhet. Az AMA.-t és a gyógyszeripart szoros érdekek fűzték egymáshoz, mondhatni egyik a másikból élt, és fordítva. A gyógyszerek mindig is hatalmas bizniszt jelentettek, akárcsak napjainkban, éppúgy régen. Sőt, akkoriban még nem voltak különféle ellenőrzések, tesztek, és rengeteg olyan gyógyszer volt forgalomban, amiről nem lehetett tudni, vajon tényleg használ-e, de erről még majd picit később.  1938-tól indult meg az igazi elfojtás, s egy csapásra szervezett akció keretében le is zajlott. Rife és társai, valamint minden frekvencia készüléket használó orvos ellen hadjárat indult, azért mert nem a bevett felfogás szerint, azaz nem a "megszokott nemzeti biztonsági követelmények" szerint dolgoztak.Azóta az amerikai Állami Gyógyszer Hivatal (FDA) és a Nemzeti Rákellenes Intézet (NCI) teszi ugyanezeket a lépéseket. Valójában az igazi mozgatórugók a hatalmas vállalatok, a gyógyszer-ipar, az orvosi készülékeket gyártó cégek, a rák és más betegség szervezetei, kutató-központok és maga az állam, de még a média nagy része is, ami kontrol alatt van. A diagnózis, az úgynevezett gyógykezelés és a kutatás irdatlan nagyságú profitokat és zsíros kereseteket kreál. Rife gyógyszermentes gyógymódja túlságosan is sikeres volt szinte minden vírusos betegségre és ez lett a veszte. Akkoriban az JAMA (Journal of the American Medical Association) feje, Morris Fishbein ténykedett előkelő poszton a tárasságnál, minden hatalma megvolt ahhoz, hogy ártson Rife-nak, és ezt habozás nélkül meg is tette. Az AMA egy őszi napon meglátogatta a doktort, majd egy ajánlatott tettek számára eljárásának alkalmazását illetően. Természetesen Rife nemet mondott. Szerinte az volt az alapvető probléma, és az egyet nem értés gyökere, hogy a társaság ki akarta forgatni a felfedezésből, vajmi keveset ajánlottak föl, és az egész frekvencia generátort, s élete munkáját saját maguknak tulajdonították volna a megegyezés elfogadását követően. Ilyen „árat” pedig nem akarat fizetni, ezért nemet mondva felkészült arra, hogy az elkövetkező évek nem fognak zökkenőmentesen lezajlani.  S ahogy gondolta, az AMA nem hagyta ennyiben a dolgot. Fishbein (fenti képen) tisztában volt vele, ha nem kaparinthatják meg Rife technológiáját, akkor meg kell azt semmisíteni, mert különben mérhetetlen károkat okozhat a gyógyszeripar profitgépezetében. Ezek után az AMA sorra meglátogatta a frekvenciagenerátort használó orvosokat, majd mindegyiküket megfenyegették, vagy lefizették. Morris Fishbein hatalma elég nagy volt ahhoz, hogy teljesen kiforgassa Rife-ot életművéből. De ki is volt ő, és milyen alattomos célok vezérelték még a pénzen kívül? Fishbein 1924-tól 1950-ig volt a JAMA feje, és legmeghatározóbb személyisége. Ott volt a Time magazin címlapján 1937 június 21-én, 1961-ben pedig szerkesztője lett a Medical World News nevű orvosi lapnak. Bár orvosnak tanult, soha nem praktizált, és egyetlen beteget sem gyógyított egész életében. Az AMA legbefolyásosabb embere lévén ő kezelte a társaság bevételét, illetve azt, hogy milyen eljárások számítottak akkoriban elfogadottnak az orvostudomány számára, mindezt pusztán üzleti alapon eldöntve. Arra használta posztját, hogy saját magát gazdagítsa vele. Továbbá ő döntött arról, hogy milyen gyógyszerek kerülhettek forgalomba, és milyen mértékben, attól függően mennyit reklámozták előtte a terméket szaklapokban. Akkoriban még nem voltak gyógyszertesztelő cégek, így még azt sem lehetett tudni, hogy melyik gyógyszer használ valóban, vagy volt-e egyáltalán olyan, amelyik használt, és nem csupán drága marketingfogás volt. Az egész a pénzről szólt, és arról, hogy milyen mélyen lehetett benyúlni a beteg emberek zsebébe. Kétségbe esésében az ember ugyanis még kiszolgáltatottabbá válik, jobban hajlandó pénzt adni egészségéért. 1976 szeptember 27-én halt meg, hátrahagyva hagyatékát, és gyermekeit: Barbara Fishbein-t, Friedell-t, és Marjorie Clavey-t, valamint fiát, JustinM. Fishbein-t. Egy halála után megjelent cikkben azt írták róla, hogy azért csatlakozott az AMA-hoz, és a JAMA-hoz főposztra, mert így megadatott neki az a hatalom, ami a legtöbb orvos kiváltsága volt: rendelkezett a gyógyszerek felett, és hatalmas döntések voltak a kezében. A hatalom volt az, amit igazán akart.    Fishbein azonban nemcsak Rife-ot akara tönkretenni ezen időszak alatt, hanem egy másik, szintén ígéretes eljárást, és annak atyját is, történetesen Harry Hoxsey-t. Hoxsey úgynevezettcsodaformulája szintén lehetővé tette a rákból való kilábalást. Klinikái voltak a világ legnagyobb magánklinikái akkoriban, nagyon kiterjedt hálózattal rendelkeztek. Ez egyre nagyobb fenyegetést jelentett az AMA számára, ezért egy nap néhány ismeretlen alak jelent meg Hoxsey-nál, akik arra kérték, egy demonstráció keretében mutassa be, mit tud formulája. Thomas Mannix, egy nyugdíjazott rendőr volt a demonstráció alanya, kinek vállából egy rákos daganat került eltávolításra, majd a formulával kezelve teljesen fölépült a kórból a férfi. Ezek után egy magas rangú AMA ügynök jelent meg Hoxsey-nál, és ajánlatot tett a formula megvásárlására, ami magában foglalta azt, hogy a jogokat teljes egészében Morris Fishbein, és egyéb magas rangú orvosok birtokolják. A később bejövő profitot pedig teljes egészében 10 évig az AMA orvosai teszik zsebre. Hoxsey 10%-ot kapott volna az összbevételből a 9. évvel kezdődően folyamatosan. Ez a megállapodás azonban nem tetszett neki, ezért nemet mondott rá, főleg azért, mert a jogok igazából őt illetnék meg, mint egyedüli tulajdonost. Az AMA folyamatosan próbálta rákényszeríteni a szerződés aláírására, amit végül nem tett meg, s így kihúzta a társaságnál a gyufát, s lassan megindították ellene a lejárató hadjáratot. Egyszerű hazudozónak, sarlatánnak nevezték, a sajtó megbélyegezte, s Thomas Mannix esetét is eltitkolták, s ha épp újra előrántotta valaki, vehemensen letagadták az egész demonstrációt.  Ezek után nem meglepő, hogy Hoxsey-t két év alatt több mint százszor tartóztatták le, ilyen-olyan okok miatt. Al Templeton végezte ezeket a letartóztatásokat főként, azonban később, mikor testvére,Mike Templeton megbetegedett (rákot diagnosztizáltak nála), elment Hoxsey egyik privát klinikájára, s a doktor sikeresen meggyógyította őt a rákból. Ettől kezdve Al mintha teljesen meggondolta volna magát, egy csapásra Hoxsey mellé állt, és egyik legfőbb pártfogójává vált. Akárhányszor került bíróság elé, ezek a meggyógyult páciensek sohasem vallottak ellene, csak mellette, ezért voltaképpen majdnem minden támadó jellegű bírósági ügyet sikeresen megnyert. A bizonyítások során kiderült, hogy Hoxsey formulája nem csodaszer, mert nem gyógyítja meg minden esetben a rákot, ennek ellenére jelentősen jobb sikerrátával rendelkezett, mint a sugárzásos kezelések, vagy a kemoterápia. Hoxsey azt a két bírósági ügyet is megnyerte, mely formulájának hamisságát, annak hamis gyógyító erejét sulykolta.Csatája Fishbein-nal csaknem 26 évig tartott. Később Hoxsey beperelte Fishbein-t, mert hamis, negatív dolgokat állított róla a sajtó, pontosabban az újságok hasábjain, s az egészből hatalmas bírósági ügy nőtt. A bíróság jogosnak ítélte Hoxsey reklamációját, aki arra is rámutatott, hogyan használja fel az AMA saját embereit, és orvosait arra, hogy a pénztárcáját gyarapítsa a beteg emberek kárára. Fisbein-t az eset után 1949-ben elbocsátották a társaságtól, azonban az AMA politikája ezután sem változott, s folytatódott Hoxsey lassú, ámde biztos, kitartó bemocskolása, melynek eredménye az lett, hogy a doktor termékeit kitiltották az Egyesült Államokból.Természetesen e mögött az AMA, és az FDA (Food and Drug Administration) állt. A Fishbein által okozott kár messze túlhaladta saját elképzeléseit is. MIdn Rife, mind pedig az öreg Hoxsey kezdett teljesen magára maradni, mert ettől kezdve elfordult tőlük szép lassan szinte minden támogató kéz. Az ironikus ebben az, hogyha az AMA megfelelő ajánlatot tett volna nekik, ma már talán minden kórházban ott lehetnének a frekvencia készülékek, illetve a híres formula.  Antibiotikumok vs. Frekvenciák:A bírósági ügyek után Rife kissé csüggedten, ám még mindig motiváltan ment vissza dolgozni laborjába. Próbált a maradék támogató felekkel valamit összehozni, amivel talán szembeszállhat az AMA társaságával. Ekkoriban (40-es évek) került forgalomba az első antibiotikum, a Penicillin, melyetAlexander Fleming fedezett föl. Még mielőtt itt tovább mennénk, egy kis adalék magáról a Penicillinről: A penicillin felfedezését rendszerint a skót Alexander Fleming nevéhez kötik, habár korábban is észrevették a Penicillium antibakteriális hatását, de az ő felfedezése nyomán sikerült először hatékonyan alkalmazni. Fleming 1928-ban a londoni St. Mary kórházban vette észre, hogy aStaphylococcus tenyészetébe került kékes-zöldes penészszennyeződés körül a baktériumok nem növekednek. Fleming arra a következtetésre jutott, hogy a penész olyan anyagot bocsát ki, mely gátolja a baktériumok növekedését, és elpusztítja a baktériumokat. A penészt tiszta kultúrában is kitenyésztette, és felfedezte, hogy a Penicillium családba tartozó fajról van szó, melyet ma Penicillium notatum fajként ismerünk. Már ebben a korai szakaszban megállapították, hogy a penicillin leginkább a Gram-pozitív baktériumok ellen hatásos, ellenben a Gram-negatív szervezetekre és a gombákra hatástalan. Fleming kezdetben nagyon optimista volt a penicillin fertőzésekkel szembeni hatékonyságát illetőleg, ráadásul a szernek minimális toxikus hatása volt az akkori szerekhez képest.[3] További kísérletei után azonban Fleming úgy vélte, hogy a penicillin nem tud elegendően hosszú ideig az emberi szervezetben maradni ahhoz, hogy a patogén baktériumokat elpusztítsa. Ezért 1931-ben felhagyott a penicillin tanulmányozásával. 1934-ben kezdte újra a klinikai kísérleteket, és 1940-ben sikerült tisztított formában előállítani a szert. A múlt évszázad végén brit orvosok körében végzett közvélemény kutatás szerint az évszázad csodája a penicillin. A penicillinekre még az 1940 években úgy tekintettek, hogy segítségükkel megoldható lesz az emberiség kórokozók elleni harca. A rezisztencia kialakulása, a penicillinre eredetileg sem érzékeny kórokozók számának növekedése megváltoztatta ezt a nézetet. A hetedik évtizede használt penicillineknek még most is biztos helye van a terápiában. Szóval ott tartottunk, hogy a Penicillin megjelent, 1944-ben megindul tömeggyártása. A gyógyszeripar, és az AMA sokkal jobban preferálta a módszert, hogy antibiotikummal tömködje betegeit, mint azt, hogy bizonyos készülékek, s frekvenciák segítségével tegyék mindezt. Az ok érthető volt. A Penicillinbe rengeteg pénzt öltek bele akkoriban, a marketing gépezet nem működött ingyen, így a gyógyszeripar görcsösen ragaszkodott ahhoz, ami az övé volt: a mérhetetlen nagy profitokhoz. Így ennek hatására (és Fishbein nyomására) a Dr. Rife, és technológiája iránti érdeklődés szép lassan homályba veszett. Milbank Johnson halálával (erről egy bekezdéssel később) a megmaradt néhány kitartó mecénás, és maga Rife számára lehetetlenné vált, hogy valaha is legálisan használhassák a frekvencia készüléket. Az orvosokat sorra vesztegették, fenyegették meg, próbálták rákényszeríteni őket arra, hogy antibiotikumokat (Penicillin) használjanak elsősorban kezelés gyanánt a frekvencia készülékek helyett.  Az elfojtás hadjárata tovább folytatódott, s 1939 márciusában egy orvos szimpatizáns mialatt éppen felkereste Rife-ot, a laboratóriuma rejtélyes körülmények között kora hajnalban kigyulladt és porig égett. Az ottani kutatók
Rife módszerének megerősítését tervezték bejelenteni, azonban ez már nem sikerült. Egyes értékelések szerint akkori értékben milliós kár keletkezett, melyet nem volt képes túlélni maga Rife sem, s megmaradt anyagi támogatói sem. A lángok pillanatok alatt olyan iszonyatos méretűek lettek, amit a New York Times főoldalas cikke szerint 75 ember sem tudott eloltani több mint fél napig. Sok helyen lehet arról olvasni, hogy 1944-ben valaki megmérgezte dr. Milbank Johnson-t, pszichológiai és klinikai gyógyszer professzort, néhány órával egy sajtó-konferencia előtt ahol társasága 1935-38 közötti kutatási eredményeit akarta közzétenni. A mérgezés egy kórházban történt, ahová őt be kellett szállítani közvetlenül a konferencia előtt. Röviddel a halála után az általa alapított társaságának minden iratát megsemmisítették, ma már a létezését is letagadják. Ez azonban nem igaz, illetve, hogy egészen pontosak legyünk, nincs rá igazi bizonyíték, hogy valóban megmérgezték. Mindez csupán egy színezete az eredeti sztorinak, valakik valamikor kitalálták, hogy még érdekesebbé tegyék a történetet. Ellenben konkrét, jól dokumentált bizonyítékok alapján kijelenthetjük, hogy szívrohamban távozott el az élők sorából 1944 szeptember 30-án. Hozzá kell tennünk, hogy az általa alapított társaság iratait viszont valóban megsemmisítették, csupán halálával kapcsolatban keringnek értelmetlen pletykák a köztudatban.
  A Dél Kaliforniai Egyetem társaságának megmaradt tagjai 1944-tõl szó szerint halálfélelemben éltek. De nem minden iratot sikerült megsemmisíteni, és a felépült betegekről is vannak más beszámolók, tanúvallomások. Rife egyik szimpatizánsa, dr. Raymond Seidel publikált egy cikket aSmithsonian éves riportjában. Az írása megjelenése után Seidel észrevette, hogy minden lépését követik, és egy sikertelen fegyveres merényletet is követtek el ellene. Röviddel később egy újonnan alkalmazott technikus ellopta Rife univerzális mikroszkópjának legértékesebb kvarc-prizmáját, és ezzel használhatatlanná téve azt. (Ilyen ugye megeshetett volna azelőtt bármikor, elvégre Rife technológiája méltán híres volt korábban is) A frekvencia készülékek egyetlen gyártója a „Beam Ray Corporation” sem tudta átvészelni. Tönkrementek egy koholt pereskedésben, annak ellenére, hogy a vádak alól sikerült kitisztázniuk magukat, és megnyerték a pert. Egyes orvosokat lefizettek, hogy meghamisítsák az eredményeiket, másokat, akik erre nem lettek volna hajlandóak, megfélemlítettek, vagy orvosi prakciójuk elvételét helyezték kilátásba. Arthur Kendallt közel negyedmillió dollárral vesztegették meg, aki ezután a munkáját otthagyva váratlanul Mexikóba vándorolt ki. A sort lehetne folytatni, hiszen a legtöbb orvos azonnal beadta a derekát, mint például Dr. George Dock is. Míg 1931. nov. 20.-án “Los Angeles legbefolyásosabb orvosa”, dr. Milbank Johnson meghívására Amerika 44 tekintélyes egészségügyi szakembere gyűlt össze egy “Minden betegség vége” banketten, hogy méltassa Rife addigi eredményeit, a megvesztegetések, megfélemlítések hatására 1939-tõl szinte alig maradt valaki is közülük, aki be merte volna vallani, hogy találkozott valaha is Rife-al. Rife-ot és társait is bíróság elé állították. A bíróság a gyógyítások tényeit nem tekintette beszámíthatónak. Rife másik társa Ben Cullen is tönkrement, még a házát is elvesztette, és akkor hagyta abba a tevékenységét. Rife minden kutatási eredményét, iratát, feljegyzéseit a hatóságok elkobozták. Rife maga 1946-ig bírta, míg idegileg megviselve, alkoholista lett (érthető), és fokról fokra eladta a laboratóriumát. Egy másik, Rife-tól független laboratórium, ahol hasonló “gyógyító elektromos energiás” kutatások folytak, vált a lángok martalékává megint csak rejtélyes körülmények között. Csak egyetlen orvos maradt, dr. James Couche, aki minden atrocitás ellenére is kitartott ameddig bírta.  Nagyon sokan vártak már a cikk befejező részére, sokak talán végre választ kaptak azon égető kérdésekre, melyekre eddig nem kaptak választ, azonban a rejtély ennek ellenére továbbra is rejtély marad: Vajon tényleg működött az eljárás? Mennyi lehet igaz abból, amit négy cikken át elemeztünk? Nem könnyű megválaszolni a kérdést, mi több, a legbölcsebb az, ha nem is próbálunk meg egyértelmű választ adni. Elméletben (és akár gyakorlatban is) igen is, lehetséges, hogy Dr. Royal Rife fölfedezett egy olyan eljárást, és egyéb technikai bravúrt, mely lehetővé tette a legtöbb vírusos eredetű kór legyőzését. Ha ezen elméleti síkon haladunk tovább, nem is olyan hihetetlen az AMA, vagy az FDA, illetve a gyógyszeripar reakciója az eseményekre. Mindenki féltette a saját háza táját, a pénz már akkor is nagy úr volt. Ha nem ismernénk a történelmet, meglepődnénk, mi mindenre képesek az emberek, mikor az a bizonyos pénz a mozgatórugója cselekvéseiknek. Ha a sztori valóban úgy történt, ahogy állítják, akkor viszont felmerülhet a talány, miért nem találkozunk ma Rife készülékével, illetve eljárását miért nem alkalmazzák széles körben? Szintén nem kell messzire kalandoznunk, hogy választ találjunk. Gyógyszer lobbi. Erősebb, mint valaha. Ma már mindenféle nyavalyára léteznek különböző tabletták, s a különféle vitaminok szedése is nagy „divat” lett. Természetesen kinek lenne érdeke mindenféle, olykor ma is hatástalan kapszulát eladni a naiv, gyógyulni akarásában mindenre kapható betegnek? A gyógyszeripar mossa kezeit, de sokan állítják, valóban hatalmas pénzekről szól pusztán az egész, s a betegek érdekei másodrangúak. Egyesek szerint ez az ok, amiért ma sem találkozunk Rife eljárásával, sőt, jelenleg törvények ütköznek használatába, máshogy fogalmazva illegális azt végrehajtani, legalábbis az Egyesült Államok területén. Rife mikroszkópjai közül több is ránk maradt, s ezek állítólag ma is működnek, bizonyos zártkörű szakmai demonstrációk keretében be szokták mutatni működés közben. Mondani sem kell, hogy az elfojtással sikerült az emberiséget „megmenteni" egy igen hatásosnak látszó és szinte minden komolyabb betegséget felölelő gyógymódtól. Vajon hol lenne ma az orvostudomány, ha a 30-as évek végétől kezdve elismerték és támogatták volna Rife-ot? Igen valószínűleg a rák, az AIDS és a vírusos betegségek szinte minden fajtája ma már rutin gyógykezeléssel leküzdhető lenne.   Az utóbbi évtizedekben kísérletek történtek e technika újra-élesztésére, bár a módszer feltámasztási törekvései még gyerekcipőben járnak. Rife gyógyszermentes gyógymódja túlságosan is sikeres volt szinte minden vírusos betegségre és ez lett a veszte. Mivel a jelenlegi Rife módszer feltámasztási törekvései csak gyerekcipőben járnak, a rense.com állítása szerint nem érdemes a drága berendezéseket jelenleg megvenni, hacsak áttörő siker nem lesz. A siker titka ugyanis nemcsak a tényleges frekvenciákban rejlik, hanem bizonyos kisebb felharmonikus frekvenciák jelenléte is szükséges, ami a Rife hélium gázcsövének egyedi adottságából is eredhetett. Joggal vetődhet fel a gyanakvás is, vajon nem-e lehet, hogy az egész Rife sztori csak kitaláció, esetleg badarság?Bármilyen meglepő, határozottan azt kell állítanunk, hogy nem, legalábbis a szó szoros értelmében véve nem kitaláció. Rengeteg történelmi, irat, dokumentum, és videoszalag bizonyítja azt, hogy az eljárás működött, a kísérletek szintén megvannak, kazettákon rögzítve, egyszóval maga az eljárás, birtokunkban van. (mint utód nemzedéknek) A gond itt a törvényi szabályozás, és a gyógyszeripar árgus szemeivel van, akik folyamatosan figyelik a technológiával foglalkozó kutatókat, orvosokat, tudósokat. Gondoljunk csak bele, másodlagos indokként a hirtelen demográfiai robbanás esetét is el lehet fogadni. Mi lenne, ha szinte minden nagyobb, eddig halálos betegség gyógyítható lenne? Lényegesen kevesebb gyógyszer fogyna, ami megingatná a gyógyszeripar hatalmát, de a legnagyobb gond itt azzal lenne, hogy a népesség növekedése meredeken megemelkedne, és nem lenne mivel kordában tartani úgymond. (persze vannak erre irányuló törekvések, de sikerrátájuk elenyésző)Érthető egyrészről az AMA motivációja az esettel kapcsolatban, azonban mégsem érezzük jogszerűnek az elfojtási hadjáratot, melyet Rife ellen folytatott. Az is lehet, bár a Legenda vadász személyes véleménye szerint erre a legkevesebb az esély, hogy valóban csak egy átverésről van szó. Rife nem gyógyított semmit, és az univerzális vírus mikroszkóp is csak mese, a szerkezetek, amik ránk maradtak pusztán nem működő hamisítványok...stb. Ha viszont így van, akkor a világtörténelem egyik legnagyobb, legprofibban kivitelezett átverésével van dolgunk. Egy biztos, 1971 augusztus 5-én Royal Rife eltávozott közülünk, s ezzel a világ egy hatalmas elmét vesztett el. Ezzel úgy tűnt, munkája, és amit eddig elért, örökre elvész. Az életét tette föl az eljárás, és a hozzávaló eszközök kifejlesztésére, megpróbált a végsőkig elmenni azért, hogy ne legyen ez hiábavaló. Az elmúlt évtizedekben, s főként években azonban elképesztő módon elkezdett terjedni Rife története, s egyre szélesebb teret kap a közvéleményben, így az emberek között is. Ennek ténye ez a cikk is, melyet olvasol, és mely bizonyíték arra, hogy Rife élete munkája nem volt hiábavaló.

 Szerkesztők:
Zavatszki Milán
Kovács Tímea
Kovács Kornél
Barnabási László