Az új medicinában ismert, hogy a szöveteink “csíralemez származása” határozza meg, azok daganattal vagy sorvadással – speciális esetekben funkciókimaradással – reagálnak, és egyáltalán, melyik alapkonfliktusraa négy közül. Erre és a kétszakaszúságra nem adott azonnali választ a nemlétezés, a megsemmisülés félelméből eredeztethető négy alapfélelem modellje. Képbe került egy új fogalom, amit néhány hete úgy nevezek, hogy az egyensúly – vagy a kiegyenlítődés törvénye… ami egy, a világot működésben tartó, kulcsfontosságú szabály, és az energia áramlását teszi lehetővé. A semmi helyére azonnal beáramlik a minden, világunk voltaképpen folyamatos, végtelen rövid idő alatt bekövetkező pulzálás a semmi és a minden között, amiből fizikai érzékszerveink mindössze egy résztartományt képesek felfogni és értelmezni. A semmit és a mindent úgy lehet könnyen elképzelni, mint az emberi érzékelés határain kívül eső, ám az emberre mégis hatást gyakorló infra- és ultrahangokat vagy az infravörös és az ultraibolya színtartományt.

Hogy mi köze az energiaáramlásnak – és a kiegyenlítődés törvényének – az egyes csíralemezekből származó szervek közös tulajdonságokat mutató reakcióihoz? Sőt, ami ennél megdöbbentőbb volt számomra, az ember kommunikációs viselkedésének modelljéhez, ami szintén felfogható áramlásként – végső soron energiaként?

Az energia áramoltatásában vállalt szerepem összefoglalható egyetlen mondatban: “fogadom azt, ami jön, engedem azt, ami megy”. Az energia áramlása – az én nézőpontomból – mindössze három módon akadhat el: befelé, kifelé vagy egyidejűleg mindkét irányba. Természetesen, az elakadás lehet részleges, ám az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy “teljes sávszélességén” bedugul az energiacsatornánk. Az összefüggés az egyes csíralemezekből származó szövetek viselkedése és az emberi kommunikáció között az alábbiakkal írható le:

I. ASSZERTIVITÁS, ÁRAMLÁS
Ez az alapeset, amikor az energia befelé és kifelé is akadály nélkül áramlik. Ez az egészség állapota, amikor a fizikai test működése az életben való áramlást teszi lehetővé. Kommunikációs modellje az asszertivitás: a felek egyenrangú félként áramoltatják egymás között a gondolatokat, a feleknek közös céljuk a kölcsönös megismerés általi megértés. Az asszertivitás fontos jellemzője a Marshall Rosenberg féle erőszakmentes kommunikációnak. Elvárások nélküli kérések találkoznak egymással, a kommunikáció kölcsönös tiszteletre és elfogadásra épül. Az egyén tudata tiszta, a másikat elismeri, szereti, megbecsüli. Egyensúlyban van önmagával és a külvilággal.

II. AGRESSZIVITÁS, KITÖRÉS
A befelé áramló energia, az elfogadás megakad, a kifelé áramlás túlsúlyba kerül. Testi szinten az ősagy által vezértelt szervek, a belső és az ősi középső csíralemezből kialakult szöveteink reagálnak kifelé áramlással, daganattal, sejtszaporulattal. Nem véletlenül hívják az intenzív sejtszaporulatot az akadémikus orvoslásban rosszindulatúnak. Kommunikációs modellje a fölérendelt pozícióból való meggyőzés, agresszió és “észosztás”. Az agresszív kommunikátor utasít, akaratát rákényszeríti, voltaképpen ráborítja a külvilágra, uralkodni akar. A nemi-birtok zóna konstellációk tartósan fennálló mániás viselkedésmintájára jellemző a kifelé való áramlás.

III. PASSZIVITÁS, ELFOJTÁS
A kifelé áramló energia, a megnyilvánulás megakad, a befelé áramlás túlsúlyba kerül. Testi szinten az újagy által vezérelt szervek, az új középső és a külső csíralemezből kialakult szöveteink reagálnak befelé áramlással, sorvadással, fekélyesedéssel, szövetcsökkenéssel. Kommunikációs modellje a passzitivás, az egyén alárendelt pozícióból kommunikál. Az előző mintával ellentétben az agresszió nem kifelé, hanem befelé nyilvánul meg. A passzív kommunikátor nem áll ki magáért, szükségleteinek kitalálását, megoldást, segítséget kívülről vár. A nemi-birtok zóna konstellációk esetében a passzív viselkedésforma felel meg a tartósan fennálló depressziónak.

IV. PASSZÍV AGRESSZÓ, TAGADÁS
Mind a kifelé, mind a befelé áramló energia megakad. Testi szinten nagyagy kéregállomány által vezérelt(!) szövetek reagálnak funkciókimaradással. Kommunikációs modellje a passzivitás és az agresszió kettősére épülő tagadás, ami voltaképpen a kommunikáció elől való meneküléssel azonos. Az érintett a nemlétezés látszatát kelti, remélve, hogy ezzel elkerülheti az “összecsapást” és az áramlás biztosításáért való felelősségvállalást. A passzív-agresszív kommunikátor stratégiája a kapcsolat megszakítása által történő manipuláció, ráhatás. A nemi-birtok zóna konstellációknál kiegyensúlyozott mérlegállásról, esetleg billegő mérlegről beszélhetünk.

A fentiek alapján láthatjuk, hogy a belső és az ősi középső csíralemezből származó szöveteink esetében a befelé áramló energia akad el, az új középső és a külső csíralemezből származó szöveteink esetében pedig a kifelé akadó energia akad el. A funkciókimaradás – cukorbetegség, SM – nem szövetekhez, hanem agyi vezérléshez köthető.

A csíralemezeink “kommunikációs modelljének” megértése valamelyest közelebb visz annak megértéséhez, hogyan származik a négy alapfélelmünk a haláltól, a nemlétezéstől, a megsemmisüléstől való félelmünkből. A rendszer, ami a világot működésben tartja, végtelenül egyszerű – és éppen ebben rejlik nagyszerűsége. Semmi egyebet nem kell tennünk a megértése érdekében, mint felhagyni a “jól tudom” hozzáállásunkkal, és kellő nyitottsággal átereszteni, megfigyelni önmagunkon magát az életet, hogy megmutassa valódi önmagát. Mint látni fogjuk, nem holmi elvont spirituális tannal van dolgunk. A valóság gyakorlatias műfaj – és csak mi, emberek vagyunk képesek túlbonyolítani, saját fontosságunk létjogosultságának igazolására, bizonygatására.