Ha az anyám és az apám nem szerette volna egymást azon a napon, akkor én nem lennék. Történhetett aztán bármi, az a nap, óra, perc, pillanat meghatározó volt az életemben. És mivel tudom értékelni az életem, ezért hálás vagyok a pillanatért is. És hálás vagyok apámért, anyámért. 

Mert vannak időszakok és vannak emberek, akik nem pótolhatóak. Ha ők nem lettek volna, ha az, ami történt, nem történt volna, nem lenne pótolható. Nem lenne helyette semmi. És mindegy, hogy ki vagyok és mi vagyok ma, hiszen holnapra más leszek megint, de ez, aki vagyok sokkal, sokkal kevesebb lenne nélkülük. És van, aki már elment. Többen is. És van, akinek fáj a hiánya, és van, aki eszembe sem jut. Sándorfi Gyurit biztos, hogy Isten hozta az életembe, és Szabó Ervin nélkül is sok, sok, sok minden hiányozna belőlem. És vannak, akik vannak, de nem ma tettek hozzám valamit. Bizony, Fater, Kovács Attila, Nagy Feri, és még mások is. Mennyi minden történt, amit ma nem adnék semmiért. És nem is adok. Nem felejtem, nem mocskolom be, és nem is hagyom bemocskolni senkitől, soha. Mert az enyém. És mert igaz és igazi.

Mint ahogy nem születhettek volna meg a gyermekeim sem, ha nem lett volna igazi a szerelem.

És van, ami elmúlik, de nem volt hiábavaló.

És van, aminek vége van, és fáj.

És van, aminek vége van, de milyen jó, hogy volt valaha.

És vannak hangulatok, és vannak történetek, és vannak dalok, amikből táplálkozol, amik a mindennapjaid részei. Ami mindig ott jár a fejedben, a szívedben, ott lüktet az ereidben, és kijön a szádon, ha szólsz, vagy ha énekelsz akár csak úgy magadnak.

És van, aki beletartozik a csapatba, aki kell, mert jó vele, de van, aki egyedülálló, mint apád, anyád, az igazi barátaid, a gyerekeid, a szerelmed, aki ha nincs, ha nem lett volna, akkor valami lényegit kéne most nélkülözz.

És akkor hiába állnál oda, mert nem lenne, aki odateszi.

Elment a Tamás.