Ha a világ dolgaira figyelsz, rengeteg problémát látsz. Ha a médiát figyeled, csak problémát látsz. Ha megnyitsz egy csapot, probléma folyik belőle: gazdasági válság van, halálos kór van elterjedőben…stb.

Hallod a rádióban, hogy családok kerülnek utcára, mert elárverezik a lakásukat, házukat néhány hónap elmaradás miatt. És neked is van talán némi elmaradásod…

Én azt tapasztalom, hogy az emberek mind nagyobb része van pánikban. És a pánikhelyzetben az emberek gyakran döntenek rosszul. A rossz döntéseknek pedig további rossz következményei lehetnek. Azt hiszem, ezt nevezik ördögi körnek. Mit gondolsz?

A rossz döntés ebben a pánikhelyzetben az, hogy visszahúzódnak, csökkentik az aktivitásukat, leépítenek, költségeket igyekszenek spórolni, spártai életmódot kényszerítenek magukra a spártai küzdeni tudás nélkül. Igyekeznek megúszni! Ez logikusnak is tűnik, csak az a baj, hogy ebben a beszűkült helyzetben beszűkülnek a megoldási lehetőségek is, és ha valami újabb probléma jön, csökkennek a bevételek, elveszíti a jövedelmét, vagy növekszik valamelyik törlesztő-részlet, egészségügyi probléma merül fel, akkor akár katasztrófák is felléphetnek. Ez triviális, nyilván te is tapasztalod. Így van?

A jó döntés válsághelyzetben éppen az ellenkező: új forrásokra van szükség a régiek mellett, helyett, több lábon kell állni. Persze itt a húsbavágó kérdés: hogyan? Hiszen működni is alig tudok, a szinten tartás is nehézséget jelent, mindenki a saját bajával van elfoglalva, kivel kezdhetnék valamit, kivel szövetkeznék?

 

-          A család az első, ami eszedbe kéne jusson?

-          Nem vagyunk valami jóba!

-          Itt az idő, hogy vége legyen ennek…

 

És tudod, furcsa, amikor a mind komorabb vállalkozó, ahogy fogynak a bevételek, de a kiadások nem, kezd kicsúszni alóla a talaj, egyszer csak fölnéz. És látja a lányát, aki kéretlenül hozza félretett pénzét, hogy most ő segítsen.

Ahol a szükség, ott a segítség. És a korábban felszínes, vagy akár elromlott kapcsolatok új élettel telnek meg. Hiszen a szeretet nem halt meg, csak talán nem figyeltél a halk hangra.

 

-          Itt az idő, hogy vége legyen ennek…

 

É közelebb húzódnak egymáshoz emberek. Fakó szemek kezdenek csillogni, előbb talán csak a könnyektől, aztán a hálától, az új reménytől… És a boldogság az, amit a szívedben érzel. És ha nem érezted akkor, amikor „rendben mentek a dolgok”, most pedig igen, akkor most vagy boldog. Legalább is lehetnél.

 

Én egyet tudok, ne maradj egyedül a bajban! Ne maradj egyedül a keserűséggel, a félelemmel, ne zárkózz be! Nyiss! És ha nyit valaki feléd, talán itt az idő, hogy ne utasítsd el zsigerből! Egy-egy új kapcsolat ajtókat nyithat ki, olyan helyzetbe kerülhetsz, amire nem is gondoltál, nem is számítottál, nem is reméltél. Sokan arról ismerik fel a lehetőséget, hogy elment.

 

-          Itt az idő, hogy vége legyen ennek…