A megsebzett Bolygó

A kék bolygó már talán nem is olyan kék?
Pedig milyen szép volt nem is oly rég.
Most szürkés, ködös és büdös
Ezért egyedül az ember a bűnös.
Az ember mindent elpusztít,
Pedig a természet kér, üvölt, sikít:
Kérlek, kérlek, ne tedd ezt velem
Hiszen a te életed, az én létem.
De hiába, a jelszó még mindíg áll:
Legyőzi az ember a természetet.
S ennek öröme természetes?
Hol a szépség, a harmónia?
Az ép értelemnek erről kell szólnia?
Csak annyit végy, amennyire szükség van,
a telhetetlenség hasztalan.
Őseink a természettől kértek,
Csak annyit, mit elégnek véltek.

Te mit teszel a Föld megmentéséért?