Láttam szívemet üveg mellkasomban,
      áttetsző volt és vadul dobogott,
       vér piroslott, Nap sugarában,
  s benne a szerelem lángja lobogott.

         Óvtam törékeny testemet,
           benne kristályszívemet,
        mégis, valami megkarcolta
és a vékony repedésen, elillant a szerelem.

       Egy hazug szó, megcsalt remény
        és a piciny karc tovább hasadt,
elszivárgott a boldogság, mint tűnő nyeremény,
    s a játékban a vesztes, egyedül maradt.