Kérdezed tőlem: mit tennél?
Ha a jövő karon fogna
s a fényre vezetne.
Káprázó szememet törölném,
könnycsillag ragyogna benne,
mint áldás, hullna kezedre.

Kérdezed tőlem: mit tennél?
Ha mégsem fény lenne,
hanem mindent eltakaró sötét.
Nyújtanám kezemet a reménynek,
hogy, mint vak koldusnak, vezesse léptem,
bőrömön érezzem gyengéd érintésed.

Kérdezed tőlem: mit tennél?
Ha a tavasz elhalna a télben,
rügye nem fakadna a szerelemnek.
Tűz gyúlna szívemben, azzal ébreszteném,
öröm könnyével megöntözném,
s e kis kert legszebb virága lennél.

Kérdezed tőlem: mit tennél?
Ha egyedül lennél,
elfordulna tőled a világ.
Barátom lenne a tegnap,
s játszanék az emlékek színpadán
valami bús, régi balladát.

Kérdezed tőlem: mit tennél?
Ha menned kellene,
de te maradnál még.
Maradnék, mint örök emlék,
mint ellobbanó gyertya fénye,
mint ima a rózsafüzéren.

Kérdezed: mit tennék?
Ha te mennél nélkülem,
ha a végtelenbe csukódna kék szemed.
Mit tennék akkor nagy bánatomban?
Veled mennék a hosszú útra,
és eggyé válnánk a fénylő csillagokban.